Chapter 8

Kedves Diana,
Tudom, hogy nem érzed jól magad, hogy semmi sem tiszta. Szeretném, ha nem is próbálnád helyrehozni a dolgokat. Az az én dolgom. Nem tudod ki vagyok és ne is akard megtudni. Nem szabadna felfednem magam. Nehéz ezt a levelet megírni, nem tudod miért, de lehet hogy egyszer elmondom. Talán feladok majd mindent. Bár nem szabadna. Végig kísértem az életed. Nem hiszem hogy emlékszel rám.  3 éves korunkig ismertük egymást. Aztán többet nem láttál engem. Sőt kizárt, hogy  emlékszel, de ez mindegy. Tudd, hogy a szüleid még most is keresnek és szeretettel várnak vissza téged. 
Ez nem egy rajongói levél, bár szeretlek ezt nem annak szántam. Igen szeretlek. Nem ismersz, de én mindent tudok rólad....  
Szeretném, ha beszélnél a szüleiddel, szeretném, hogy boldog és egészséges legyél, hogy találd meg a számodra tökéletes férfit és szülj neki olyan csodálatos gyerekeket mint amilyen te vagy. Megígéred nekem? Ezt szeretném, még ha fáj is .-sírt. A papírra rászáradtak a könnyek és a szöveg alig  olvasható- Én szeretnék lenni az a férfi, de ez lehetetlen. Nekem más dolgom van. 
Keresd meg a szüleid. Nem mérgesek, nem is voltak. Egyszerűen csak szomorúak, összetörtek. Mi lett a kislányukkal....tudni szeretnék, hogy minden rendben van-e veled. Gondolj bele mit élnek át évek óta. Bele fognak betegedni és akkor is magadat fogod hibáztatni. Kérlek....
Sok minden kavarog bennem, amit nem tudhatsz, a nagy részét elmondanám, de nem szabadna, nem értenéd és megfogalmazni sem tudom. Túl sok mindenen agyalok és azért. De tudd hogy a szüleid és én, még ha nem  ismersz, mindig szeretni fogunk.
                              xoxo your angel

Miiii van?

Honnan tudja, hogy mi van a szüleimmel? Ki ez? Szeret engem? Hogy érti hogy végig kísérte az életem? Miért sírt? A levél őszinte de mégis tele van titkokkal és rejtélyekkel.,,,
Megebédeltem, fizettem majd Niallhez indultam.Muszáj megtudnom ki írta.
Jobban belegondolva meg kéne látogatnom a szüleim vagy valahogy jelezni nekik, de mi van ha ez a valaki is csak egy szélhámos? 

"Szia Di" - tárta ki előttem az ajtót Niall.
"Szia, segítenél? Ki adta oda a levelet?" - léptem be az ajtón.
"Nem tudom, nem láttam az arcát" - vonta meg a vállát.
"És nem mondott semmit?"
"Csak azt hogy adjuk át neked."
"Kár..."- sóhajtottam - "Nos..köszi. Holnap találkozunk. szia"
"Máris mész?" - ragadta meg a csuklóm.
"Csak kíváncsi voltam.."
"Akkor várj, felkapok egy kabátot és hazaviszlek kocsival, jó?" - vette fel a cipőit.
"Igazán nem kell"
"De, szívesen. Amúgy sem beszélgetünk soha csak a munkahelyen" - mosolygott, miközben belebújt a kabátjába.
"Jobban szeretek gyalogolni. Tényleg nem kell"
"Akkor hazakísérlek" - szögezte le.
Bezárta mögöttünk az ajtót, majd csendesen sétáltunk. Ez sokáig fog tartani. Elég messze lakom tőle....
Nem vagyok beszédes típus és a némaságomat fokozta az hogy csak ketten vagyunk és hogy a levélen járt az eszem.
"Munkába menet a telefonomon titeket szoktalak hallgatni"-szólaltam fel végre.
"Naa, már megint a munka.."- nevetett-"Szerintem beszélhetnénk másról is"
"Megpróbáltam beszélgetni!" - motyogtam az orrom alatt, de meghallotta.
"Ez nekem is új...nem szoktunk beszélgetni és én szívesen elkezdeném."
"Akkor kezdjük" - mondtam unottan.
"Mi van a családoddal?"
 Egy pillanatra megálltam. Soha senki nem kérdezte őket. Összeszorult a torkom....
 "Ezt nem hagyhatnánk? Kényes téma" - mondtam akadozva és egy kövér könnycsepp gurult végig az arcomon.
"Ne haragudj, nem akartam"- szabadkozott majd nyugtatásképp magához ölelt. - "Váltsunk témát! Eljössz velem az Adam Lambert koncertre? Megakarom hívni egy interjúra a rádióban"
"Ő a kedvenc énekesem! Szívesen elmegyek" - mosolyodtam el halványan.
"Akkor szombaton elvigyelek, vagy ott találkozunk? Inkább érted jövök, ha nem gond..."
"Rendben" - csak ennyit tudtam kinyögni, majd gyorsan felsiettem a lakásba.

Chapter 7

Köszönöm szépen a feliratkozót :D Nos..itt az új rész. Jó olvasást :) xx


Már majdnem elfelejtettem, hogy mi vár rám...


Louis lehuppant a tv elé és várta, hogy csatlakozzak hozzá. Furcsa volt Zayn távozása. Itt akart maradni, majd mire Lou meghívja lelép?  Furcsa egy személyiség...
Lassan odabotorkáltam és leültem mellé.
  "Nem lesz semmi baj" - suttogta, mint aki teljesen biztos ebben - "Lehet, hogy csak szórakozott valaki, de nyugodj meg én itt leszek, ahogyan a szomszéd srác is. Tényleg ki is ő?"
 Most nem akartam beszélni róla ezért inkább egy legyintéssel elintéztem. Ő vállat vonva tartotta a jó kedvét miközben berakott egy filmet.
 "Te idióta" - vágtam tarkón. - "Horror filmet hozol? Van miért félnem így is"
 "Nyugiiii. Pont azért hoztam,hogy ne egy idióta miatt félj, és én itt vagyok. Nem kell aggódnod." - mosolygott a tarkóját vakargatva.
 Bíztam benne és tudom, hogy jó szándékkal hozta, de akkor sem értettem. Durcásan a hűtőhöz mentem és mindent kipakoltam amit elfogyasztásra méltattunk. Betette az első filmet. Démonok között .
Nem tetszett a címe, pláne hogy igaz történet az alapja...elvileg. Miközben néztük az interneten rákerestem erre a házaspárra. Léteznek. A nő még ma is él, de a férje nem olyan régen elhunyt. Minden paranormális jelenséghez értettek. Ördögűzést és mindenfélét végrehajtottak már, de volt olyan is amire találtak rendes magyarázatot. Többször felsikoltottam a film alatt amit Lou nagyon élvezett. Kinevetett, de megengedte, hogy valahányszor megijedek megszoríthatom a kezét. Szerintem többet nem engedi. Úgy szorítottam hogy szegénynek elfehéredtek az ujjai.
"Sört?" - kérdezte. Hevesen bólogattam, mire elővett két üveggel. Egyre többet ittunk. Nem is értem miért van felszerelkezve ennyi sörrel. Kezdtem feloldódni és nem foglalkoztam a jelenlegi problémáimmal. Jó érzés volt. Bárcsak a holnap reggeli következménye is jó érzéssel töltene el, de sajnos nem tudtam leállni. Tudtam, hogy most csak ártok magamnak, de jónak tűnt elbújni a részegség mögé. Nem gondoltam, hogy a sörtől ennyire le lehet részegedni, ahogyan azt mi tettük. Teljesen ellazultam, a szemeim is nehezedni kezdtek és már Lou arcát sem láttam tisztán. Hánynom kell. Szédültem. Louis botladozva de megpróbált elkísérni a mosdóba de mielőtt elértük volna kidobtam a taccsot. Ugh. A hányásszagtól Lou sem bírta sokáig és neki is feljött az eddig elfogyasztott nasi. Csodás. Hányásban úszik a lakásom.
   Egyszer csak megjelent Zayn. Louist visszaültette a kanapéra, engem pedig felemelt a fürdőbe vitt megmosta a szám, majd lefektetett a szobámban. Hogy jött be? Bezártam utána az ajtót...
Szépen betakart, lassan kisétált, de hallottam ahogy leáll Louisval veszekedni. A fejfájástól csak kis hangfoszlányokat hallottam, de a lényege az volt, hogy Louisnak nem kellett volna hagynia hogy igyak és hogy milyen felelőtlen volt. Persze Lou nem válaszolt, csak tűrte. Legszívesebben kimentem volna, hogy kiálljak mellette de a maradék alkohol ami a testemben maradt megakadályozott ebben.
Ahogy fülelni próbáltam, lassan elnyomott az álom.

*

Reggel Lou ébresztett pirítóssal, narancslével és fájdalomcsillapítóval. Az utóbbi nagyon is jól jött.  Csüggedten leült az ágy szélére és néha-néha egy sajnálkozó pillantást vetett felém. Vártam míg hat a  gyógyszer majd felé fordultam.
"Nem te tehetsz róla"
"De igen, Zaynnek igaza van" - sóhajtott - "Nem kellett volna hagynom, így is veszélyben vagy, ha nem csak kitalálták...nem szabad ilyeneket kockáztatni. Szerencse hogy itt volt"
"De te nem tehetsz róla. Én kértem sört. Nekem is lehetett volna annyi eszem hogy  nem fogadom el."
"Hanyagoljuk a témát. Mindkettőnknek menni kell dolgozni. Pattanj" - erőltetett egy mosolyt a cuki borostás pofijára. Olyan kisfiús. Felállt majd kiment hogy öltözhessek.
Elmentünk az ő munkahelyére, ahol minden reggel kiszolgál. Ez ma sem volt másképp.
Hamarabb mint általában, de ott voltam a munkahelyemen. Épp léptem volna be az épületbe, mikor valaki kapucnival a fején kirontott. Ahogy elsuhant mellettem megcsapott az illata. Ez...ez..ez az az illat. Az illat amit az idegenen éreztem. Aki megszabadított a drogtól. Megfordult a fejemben hogy az ő. De az lehetetlen. Legszívesebben utánamentem volna,hogy megtudjam ki ez, de furcsamód Zayn járt a fejemben. Háromszor is feltűnt mikor komolyabb bajba kerültem. Az erkélyes és a kocsmás incidens. És a tegnap. Tudom az nem volt semmi komoly, de én akkor sem értem. Amíg ott volt nálam semmi nem történt. Hogyan jutott be a lakásba? Tisztán emlékszem, hogy kulcsra zártam az ajtót. Az arcomra kiült hogy milyen zavarodott is vagyok valójában.  Megfogtam a kávém és vártam, hogy cseréljek Niallel, aki imád jókedvet teremteni a hallgatókba hogy jól induljon a napjuk. A másik munkatársam Harry és Liam. Harold valaha együtt dolgozott Louisval a pékségben. Azóta legjobb barátok. És ő a főnök. Elég szigorú nem is vagyunk olyan jóban. Inkább csak elviseljük egymást. Nem vagyunk olyan viszonyban mint Niall és én. Pedig azt sem nevezném nagy bratyizásnak, de azért szeretjük egymást. Még Harryvel is. Az egész munkaközösséggel. Visszatérve Louisra és Harryre....Louis is dolgozhatna itt, mert vicces, hangos és bulizós. Harry fel is ajánlotta neki. Azóta is azt hajtogatja hogy átgondolja. Számára a hely még mindig fel van tartva. A női munkatársam pedig  Jojo. Vele is csak köszönő viszonyban állok, de igazából mindannyian jól megvagyunk.
 Mindenkinek van egy társa akivel együtt vezeti a műsort. Nekem pont nincs, de jó ez így.
"Ezt a számot egy idegen küldte...nem másnak mint Diananak kedves kollégámnak." - beszélt Niall nagy boldogan, miközben én kint álltam a stúdió ajtaja előtt megdöbbenve. - "Az illető személyesen jött el, és egy üzenetet is küldött amit nem tehetek közzé" - nevetett.
 Olyan bolond  ez a srác. Most csak kíváncsivá tett mindenkit. Minek mond ilyet ha úgy se közli a hallgatókkal? Ok nélkül is felnevettem ez a barmon. Kb. még 10 percig tartott a show-ja majd Liammel nevetve jöttek ki a helyiségből. Volt pár perc előnyöm  amíg berakták szünetként a zenét és kaptam az alkalmon hogy átadja az üzenetet. Egy boríték volt. Nem volt időm hogy megkérdezzem ki volt. Talán a kapucnis? Még beleolvasni sem volt időm. Egész délelőtt szúrta az oldalam a kíváncsiság. Befejeztem a műsort, elköszöntem mindenkitől, beültem egy étterembe ebédelni és ezt az időt szántam a boríték felnyitására és a benne elhelyezett levél alapos elolvasása. Rendeltem, majd lassan felnyitottam a borítékot. Semmi nem volt rajta. Csak is az én nevem. Se eladó, se lakcím. Különös. Kivettem a levelet, ami kézzel volt írva. Néhol elmosódott az írás de majd az olvasása után jobban szemügyre veszem. Visszavezettem a tekintetem a lap tetejére és olvasni kezdtem.....

Chapter 6

Húú nagyon szépen köszönöm mind a kettő kommentet. :) ngyon sokat jelent. Később hoztam mint ahogy ígértem és nem is lett olyan jó. Jó olvasást!:D xx


A félelem miatt nem tudtam visszatartani a könnyeim és Zayn karjaiba borultam remélve hogy segít nekem...

*

Karjába vett és lassan bekísért a saját lakásomba. Mi történik körülöttem?
 "Hallgattam a rádiót" - mondta Zayn miután leültetett a kanapéra. "Itt maradok"
  "Köszi, de nem kell, nyolc körül jön Louis" - szipogtam
  "Attól még itt lehetek nem?"
   "Ezt majd Louisval megbeszélem"
 "Legalább addig amíg nem jön"
    sóhajtottam, majd beadtam a derekam.
  "jól van, kérsz teát vagy valamit?"
  "Ha te is iszol"

Fel tettem a vizet forrni, előkészítettem a filtert, a cukrot és a citromot ő pedig az asztalnál ült az ujjaival játszva. Nem szóltunk egymáshoz, hosszú ideig ami kezdett kínos csenddé alakulni, amit ki nem állhatok, de mégsem tudtam egy idegennek mit mondani...

Miután megcsináltam a teánkat odasétáltam a konyha közepén álló asztalhoz ahol Zayn üldögélt végig engem nézve, ami felettébb zavaró volt. Attól féltem hogy összegabalyodik a lábam és elesek ráborítva a forró teát, de szerencsére ilyen nem történt. Visszasétáltam a konyhapulthoz egy kis sütiért , megköszönte, majd leültem vele szembe. Lassan és csendben kortyolgattuk a gőzölgő teát és jól szemügyre vettem. Sötét haja, mogyoró barna szemei, borostás arca és halvány rózsaszín ajkai, az egész lénye hosszú percekig fogságban tartott. Egyszer csak a tekintetünk találkozott és biztos vagyok benne hogy égett a fejem... Ez egy irtó helyes pasi. Talán 2 évvel ha idősebb nálam.
 Most azonnal verd ki a fejedből ezeket a gondolatokat. Ő egy idegen! Ne is próbálkozz nála, látszik hogy rosszfiú.
A tudatalattim....utálom. Valahányszor csinálok valamit végül midig az eszemre hallgatok, vagyis a tudatalattimra. Néha a szívem igazán felül kerekedhetne rajta...nem rossz srác ő...igaz hogy nem ismerem de kétszer is ott volt mikor bajban voltam. Szerintem nagyon is jó ember. Nem ítélhetünk el senkit csak úgy.

 "Van rajtam valami?" - kérdezte mosolyogva ezzel visszaterelve engem a valóságba, de még mindig itt ül szóval lehet hogy ez mégsem az.....
"Nem semmi, bocsi" - mosolyogtam kínosan.
"Hamarosan itt a barátod" - utalt Louisra.  Ő itt Londonban az egyetlen barátom...
"igen, tudom"

Újra csend...
Félek hogy baromságot mondok, az agyam is kikapcsol és most nem tudok gondolkozni, de mintha mégis egy hullámhosszon lennénk..nem tudom mit gondoljak.


Remélem nem baj ha hamarabb megyek 2 perc múlva nyisd ki az ajtót :) xx Lou

jött az SMS Louistól. Ennek nagyon örülök legalább nem kell továbbra is kettesben lennem Zaynnel. Tudom hogy simán elküldhetném de nem akarom. Még magamon se tudok kiigazodni szent isten....

"Pillanat" - mondtam Zaynnek majd lassan az ajtóhoz sétáltam izgatottan várva hogy drága barátom megérkezzen. És 3.....2....1

"Jó estét! Ön kért testőrt, ki vigyáz és poénkodik?" - jött be az egykerekűjén egyensúlyozva kajával és DVDk-kel. "Mr. Titokzatos csatlakozna hozzánk?" - nevetett Lou. A jó kedvétől én is kezdtem jobban érezni magam.

"Köszönöm, nem"- rázta a fejét mosolyogva - "Köszönöm a teát, ha valamire szükséged van én a szomszédban vagyok" - kacsintott majd eltűnt az ajtó mögött...
Jól kezdődik az este. Már majdnem elfelejtettem mi vár rám....

Trailer...

Sziasztok, drága nem létező olvasóim :3
Életemben először, megpróbáltam trailert csinálni a bloghoz.
Nem nagy szám...sőt egyszerűen röhejes hogy milyen béna lett xd

ITT találjátok meg:P

igyekeztem mindent beleadni de sajnos csak ennyire telt tőlem.


Az új rész nem sokára várható:)

xx

Chapter 5

Sziasztok! Köszönöm szépen a megjegyzést és mivel vége a felvételinek és most már gépem is van hosszabbakat és gyakrabban tudok lenni:) Írni fogom folyamatosan mostantól a részeket, akár kapok megjegyzést akár nem, de ha ti is bloggerek/bloggerinák vagytok ti is elvárjátok hogy komizzanak nem? Mindegy, meghoztam az új részt. Jó olvasás! xx


*
"Hol vagyok?" - kérdeztem magamtól hangosan.
"A pokolban"-nevetett valaki.
   A hideg is kirázott a hangjától, így futni kezdtem a hanggal ellenkező irányba.
"Nem menekülhetsz!"
Egy vérvörösre festett ajtóhoz rohantam, ami az egyetlen menekülésemre szolgáló dolog lehetett.
Sietősen lenyomtam a kilincset ami rögtön le is tört. A kulcslyukon árnyak kúsztak be a hatalmas sötét néhol lángoló terembe. Rám másztak...kapálóztam és segítségért kiáltoztam teljes mértékben sikertelenül. Nem tudtam mást csinálni...feladtam magam és hagytam hogy az árnyak ellepjék a teljes énem. Becsuktam a szemem és soha többé nem akartam kinyitni. Csak hangokat hallottam...
ismerős hangokat:
      "Kisemmiztél minket"   
 "Elhagytad a családot"
    "Még mindig re-habon vagy?"   
 "Szörnyű ember vagy"  
  "Nem drogosnak neveltelek" 
és a hangok nem hagyták abba...ezek a hangok a szüleim voltak...
A szemeim még mindig nem mertem kinyitni.. a pokol?! szörnyű!!! miért csinálják??? ez a legrosszabb dolog amit velem tehetnek. Lassan felnyitottam a szemem és a könnyeket nem tudtam visszatartani. Minden homályos volt körülöttem, az arcom is szétázott ,ahogyan a sós könnyek végigszántották az arcom majd a földnek nem nevezhető talajra hullottak.
Szipogást hallottam. Megtöröltem a szemem hogy jobban lássak, de nem segített. Felnéztem a szipogás irányába és egy sötét alakot láttam...azt is homályosan.
 "Nem így akartam..SZERETLEK"-sírt miközben szótagolva mondta az utolsó szót nyomatékosítva ezzel. 
 "K-ki vagy?" - kérdeztem de ekkor éles fájdalom hasított végig a testemben és....
*


A testem remegett és izzadtam. Az egész csak egy rossz álom volt. A legrosszabb...
Amit  a szüleim mondtak, rettentően fájt, ahogy az is hogy igazuk van. Nem direkt voltam függő és még mindig belehalok a bűntudatba amiatt amit velük tettem. Szörnyű ember vagyok...undorodom magamtól.

Hajnali 4 óra van. Gondoltam elmegyek kicsit sétálni.
Az eső zuhogott, de nem érdekelt csak haladtam tovább  a sötétben. Abban reménykedtem hogy a szakadó eső lemossa a bűneim..de hiába. Nem tudok mit tenni  a múlttal szemben. Örök bűntudattal fogok élni és azzal együtt a pokolba jutni. Ők mindig is szerettek engem és mindent megtettek azért hogy nekem jó legyen...

Az sötét ég lassan átváltott szürke színűvé és az eső nem hagyott alább. Az emberek egyre csak gyűltek az utcán, jöttek kinyitni a boltokat stb. Gyorsan telik az idő...
Hazamentem hisz ma munkába kell mennem. Letusoltam, megszárítottam a hajam, felöltöztem majd siettem a pékségbe reggeliért.
 "Hello Diana! Szokásos?" - kérdezte meg Louis most is olyan jó kedvvel mint minden reggel.
"Szia, igen köszi"
 "Már készültem, tessék itt van" - mosolygott , majd odaadta a visszajárót. "Valami gond van?"
 "Csak ami mindig, na szia holnap jövök"
"Mint mindig,Szia"
    Most már sietősre vettem a lépteim hogy beérjek a rádióállomásra.
Ma volt egy különös betelefonáló...a hangja rekedtes és ijesztő volt. Azt mondta meg fog találni és végez velem..tudom hogy vannak emberek akiknek nem ártana a bolondok házába kerülni mert képesek beteges dolgokra.
Úgy döntöttem hogy munka után nem taxival megyek. Ki tudja nem-e a taxis az aki telefonált. Buszozok. De előtte be kell kapnom valamit. Ha ideges vagyok, muszáj ennem. Bementem a legközelebbi élelmiszer boltba és felszerelkeztem kajával. Még utoljára bementem a pékségbe is. Szükségem van szénhidrátra.
   "Minden oké?"-kérdezte Lou aggodalmasan
  "Nem! Nagyon félek"
  "Tudok csinálni bármit is?"
 "Nem hiszem..."
  "Átmenjek este, hogy ne legyél egyedül?"
  "Megkérhetlek?"
 "Átmegyek, és a rendőrséget is gyors hívóra tesszük, jó?"
 "köszönöm"
Ezzel el is mentem és próbáltam nem kerülni a tömeget. Nem is bírtam volna hisz néha megállítottak és azt mondták hogy én vagyok a kedvenc rádiósuk és aggódnak stb, ami nagyon jól esett. Viszont volt egy 16 év körüli lány...mutatott egy cikket az interneten ami rólam szólt és az idegenről. Remélem gyorsan terjed és a rendőrség nyomozni kezd vagy hasonló.

Igyekeztem minél hamarabb bejutni a kapun, majd átvergődni magam a lépcsőházon, ami most kimondhatatlanul ijesztőnek tűnt. Minden sötét volt, szinte futottam mikor egy alakot láttam meg magam előtt és hatalmasat sikítottam.

Hirtelen mögöttem termett Zayn, amitől megint csak felsikítottam viszont a lépcsőház olyan lett mint általában. Koszos és fényes. A félelem miatt nem tudtam visszatartani a könnyeim és Zayn karjaiba borultam remélve hogy segít nekem.
     

Chapter 4

"Tudom" - mosolygott - "Èn meg Zayn, gyere, hazaviszlek"

"Igazán nem kell..."

"De hisz èn is arra megyek"

"Nem tu..." - nem tudtam befejezni mert megfogta a karom és a kocsijához vezetett.

"Megtisztelnél vele" - nyitotta ki nekem az ajtót. Kész úriember. Beszálltunk a kocsijába. Kicsit ijesztő volt, hisz sosem ülnék be egy idegen kocsijába, de azért biztonságot érzek mellette. Viszont
az imént történtek az elmémbe vésődtek. Komolyan egy angyalt láttam, vagy csak képzelgek? Zayn hogy a fenébe tudott akkorát lökni azon a szerencsétlen köcsögön? Ha az adrenalin szintje az egekig szökött volna akkor sem lehet ekkorát dobni főleg nem egy 100 kg-os részeg fickón.
"Minden rendben?" - terelt vissza a valóságba a hangja ami felettébb ismerősnek tűnik, de nem ugrik be hogy honnan...
"Igen persze csak elbambultam. Mi történt velem? Te végig mellettem voltál?" - tettem fel gyorsan a kérdéseket.

"Elájultál az erkélyen, én átmásztam bevittelek a szobádba és igen ott voltam...vigyázni akartam rád."

"Nos..umm..köszönöm" - motyogtam

"Megjöttünk" - parkolt le

"Biztos jól vagy?"

"Igen"

"Akkor jó éjt, és köszi mégegyszer"

*

Miután letusoltam kiültem az erkélyre és a fényes Londont bámulva gondolkodtam... Zayn olyan furcsa.  Van valami titka ami vonzz engem de valamilyen szinten úgy érzem ebbe nem kéne belekotnyeleskednem...

Lefeküdtem de aludni képtelen voltam..csak az este tortentei kavarognak a fejemben.

Chapter 3

Sziasztok! Csak annyit mondanék hogy legközelebb 2 komment utan hozom az új részt es elev rovid lett ...sajnalom jo olvasát! Xx :)

Egy ideig még álltam és néztem ahogy a gépe egyre csak távolodik tőlem...újra.
Sajnos nem volt üres taxi így kénytelen voltam haza gyalogolni ami nem kevesebb mint fél óra...
Az utóbbi időben történtek miatt jobban félek a kelleténél. Talán paranoiás vagyok. Igen, ez elég valószínű.
Gondoltam levágom az utat hogy hamarabb hazaérjek. Lehet hogy nem kellett volna. Olyan rég jártam erre. Bezárt a kisállat kereskedés és kocsma nyílt helyette.... Vajon mi lehet szegény  állatokkal? Vagy csak átköltöztek? Az volt az első munkahelyem...imádtam.
A kocsma előtt próbáltam sietősre venni a lépteim, de pont akkor léptek ki onnan ketten. Egymásba kapaszkodva jöttek felém.

"Cicám, ne ilyen sietősen" - kapta el az egyik erősen a csuklóm

"Eressz el" - kiabáltam hátha meghallja valaki, de csak még több csávó tolta ki a seggét a bárból.

"Ne állj ellent" - suttogta a nyakamba, a kezeit pedig egyre lejjebb csúsztatta. A szivem iszonyúan vert a félelemtől.

"Nem hallottad te részeg disznó?" -  kiabálta valaki mellőlem, majd behúzott az egyiknek.

"Vigyázz!" - sikoltottam. A másik egy kést rántott elő a kabátja belső zsebéből és támadni akart. Nagyon ismerős valahonnan ez a srác, bár az utcai fények nem világítanak eléggé hogy rájöjjek.
Megfogta a részeg férfit és mintha szuper ereje lenne belökte a bár kirakatába. 10 métert biztos repült. Üvegszilánkok hevertek mindenhol a közelében. A legtöbb ember elmenekült a helyszínről de én figyeltem hogy él-e még. Hirtelen a férfival kb egyidős ember termett mellette, lehajolt hozzá majd a srácra nézett aki leütötte és most az úton térdel lehajtott fejjel. Közelebb akartam menni hogy segítsek, de olyat láttam amit soha nem fogok elfelejteni.

Egy szempillantás alatt mindketten eltűntek. A megmentőmhöz sétáltam aki még mindig háttal volt és a földön térdelt. Remegő kézzel a vállához értem, mire rám pillantott. Ő volt nálunk reggel... Felállt velem szemben, és ahol térdelt egy kisebb vértócsa volt. "Megvágott?" - nyúltam aggódva a kezeiért, de ő elhúzta őket. - "Köszönöm, hogy segítettél. Minden rendben? Vérzel!" "Minden rendben amíg te is jól vagy" "Diana vagyok" "Tudom" - mosolyodott el - "Én Zayn. Gyere, hazaviszlek"