Trailer...

Sziasztok, drága nem létező olvasóim :3
Életemben először, megpróbáltam trailert csinálni a bloghoz.
Nem nagy szám...sőt egyszerűen röhejes hogy milyen béna lett xd

ITT találjátok meg:P

igyekeztem mindent beleadni de sajnos csak ennyire telt tőlem.


Az új rész nem sokára várható:)

xx

Chapter 5

Sziasztok! Köszönöm szépen a megjegyzést és mivel vége a felvételinek és most már gépem is van hosszabbakat és gyakrabban tudok lenni:) Írni fogom folyamatosan mostantól a részeket, akár kapok megjegyzést akár nem, de ha ti is bloggerek/bloggerinák vagytok ti is elvárjátok hogy komizzanak nem? Mindegy, meghoztam az új részt. Jó olvasás! xx


*
"Hol vagyok?" - kérdeztem magamtól hangosan.
"A pokolban"-nevetett valaki.
   A hideg is kirázott a hangjától, így futni kezdtem a hanggal ellenkező irányba.
"Nem menekülhetsz!"
Egy vérvörösre festett ajtóhoz rohantam, ami az egyetlen menekülésemre szolgáló dolog lehetett.
Sietősen lenyomtam a kilincset ami rögtön le is tört. A kulcslyukon árnyak kúsztak be a hatalmas sötét néhol lángoló terembe. Rám másztak...kapálóztam és segítségért kiáltoztam teljes mértékben sikertelenül. Nem tudtam mást csinálni...feladtam magam és hagytam hogy az árnyak ellepjék a teljes énem. Becsuktam a szemem és soha többé nem akartam kinyitni. Csak hangokat hallottam...
ismerős hangokat:
      "Kisemmiztél minket"   
 "Elhagytad a családot"
    "Még mindig re-habon vagy?"   
 "Szörnyű ember vagy"  
  "Nem drogosnak neveltelek" 
és a hangok nem hagyták abba...ezek a hangok a szüleim voltak...
A szemeim még mindig nem mertem kinyitni.. a pokol?! szörnyű!!! miért csinálják??? ez a legrosszabb dolog amit velem tehetnek. Lassan felnyitottam a szemem és a könnyeket nem tudtam visszatartani. Minden homályos volt körülöttem, az arcom is szétázott ,ahogyan a sós könnyek végigszántották az arcom majd a földnek nem nevezhető talajra hullottak.
Szipogást hallottam. Megtöröltem a szemem hogy jobban lássak, de nem segített. Felnéztem a szipogás irányába és egy sötét alakot láttam...azt is homályosan.
 "Nem így akartam..SZERETLEK"-sírt miközben szótagolva mondta az utolsó szót nyomatékosítva ezzel. 
 "K-ki vagy?" - kérdeztem de ekkor éles fájdalom hasított végig a testemben és....
*


A testem remegett és izzadtam. Az egész csak egy rossz álom volt. A legrosszabb...
Amit  a szüleim mondtak, rettentően fájt, ahogy az is hogy igazuk van. Nem direkt voltam függő és még mindig belehalok a bűntudatba amiatt amit velük tettem. Szörnyű ember vagyok...undorodom magamtól.

Hajnali 4 óra van. Gondoltam elmegyek kicsit sétálni.
Az eső zuhogott, de nem érdekelt csak haladtam tovább  a sötétben. Abban reménykedtem hogy a szakadó eső lemossa a bűneim..de hiába. Nem tudok mit tenni  a múlttal szemben. Örök bűntudattal fogok élni és azzal együtt a pokolba jutni. Ők mindig is szerettek engem és mindent megtettek azért hogy nekem jó legyen...

Az sötét ég lassan átváltott szürke színűvé és az eső nem hagyott alább. Az emberek egyre csak gyűltek az utcán, jöttek kinyitni a boltokat stb. Gyorsan telik az idő...
Hazamentem hisz ma munkába kell mennem. Letusoltam, megszárítottam a hajam, felöltöztem majd siettem a pékségbe reggeliért.
 "Hello Diana! Szokásos?" - kérdezte meg Louis most is olyan jó kedvvel mint minden reggel.
"Szia, igen köszi"
 "Már készültem, tessék itt van" - mosolygott , majd odaadta a visszajárót. "Valami gond van?"
 "Csak ami mindig, na szia holnap jövök"
"Mint mindig,Szia"
    Most már sietősre vettem a lépteim hogy beérjek a rádióállomásra.
Ma volt egy különös betelefonáló...a hangja rekedtes és ijesztő volt. Azt mondta meg fog találni és végez velem..tudom hogy vannak emberek akiknek nem ártana a bolondok házába kerülni mert képesek beteges dolgokra.
Úgy döntöttem hogy munka után nem taxival megyek. Ki tudja nem-e a taxis az aki telefonált. Buszozok. De előtte be kell kapnom valamit. Ha ideges vagyok, muszáj ennem. Bementem a legközelebbi élelmiszer boltba és felszerelkeztem kajával. Még utoljára bementem a pékségbe is. Szükségem van szénhidrátra.
   "Minden oké?"-kérdezte Lou aggodalmasan
  "Nem! Nagyon félek"
  "Tudok csinálni bármit is?"
 "Nem hiszem..."
  "Átmenjek este, hogy ne legyél egyedül?"
  "Megkérhetlek?"
 "Átmegyek, és a rendőrséget is gyors hívóra tesszük, jó?"
 "köszönöm"
Ezzel el is mentem és próbáltam nem kerülni a tömeget. Nem is bírtam volna hisz néha megállítottak és azt mondták hogy én vagyok a kedvenc rádiósuk és aggódnak stb, ami nagyon jól esett. Viszont volt egy 16 év körüli lány...mutatott egy cikket az interneten ami rólam szólt és az idegenről. Remélem gyorsan terjed és a rendőrség nyomozni kezd vagy hasonló.

Igyekeztem minél hamarabb bejutni a kapun, majd átvergődni magam a lépcsőházon, ami most kimondhatatlanul ijesztőnek tűnt. Minden sötét volt, szinte futottam mikor egy alakot láttam meg magam előtt és hatalmasat sikítottam.

Hirtelen mögöttem termett Zayn, amitől megint csak felsikítottam viszont a lépcsőház olyan lett mint általában. Koszos és fényes. A félelem miatt nem tudtam visszatartani a könnyeim és Zayn karjaiba borultam remélve hogy segít nekem.
     

Chapter 4

"Tudom" - mosolygott - "Èn meg Zayn, gyere, hazaviszlek"

"Igazán nem kell..."

"De hisz èn is arra megyek"

"Nem tu..." - nem tudtam befejezni mert megfogta a karom és a kocsijához vezetett.

"Megtisztelnél vele" - nyitotta ki nekem az ajtót. Kész úriember. Beszálltunk a kocsijába. Kicsit ijesztő volt, hisz sosem ülnék be egy idegen kocsijába, de azért biztonságot érzek mellette. Viszont
az imént történtek az elmémbe vésődtek. Komolyan egy angyalt láttam, vagy csak képzelgek? Zayn hogy a fenébe tudott akkorát lökni azon a szerencsétlen köcsögön? Ha az adrenalin szintje az egekig szökött volna akkor sem lehet ekkorát dobni főleg nem egy 100 kg-os részeg fickón.
"Minden rendben?" - terelt vissza a valóságba a hangja ami felettébb ismerősnek tűnik, de nem ugrik be hogy honnan...
"Igen persze csak elbambultam. Mi történt velem? Te végig mellettem voltál?" - tettem fel gyorsan a kérdéseket.

"Elájultál az erkélyen, én átmásztam bevittelek a szobádba és igen ott voltam...vigyázni akartam rád."

"Nos..umm..köszönöm" - motyogtam

"Megjöttünk" - parkolt le

"Biztos jól vagy?"

"Igen"

"Akkor jó éjt, és köszi mégegyszer"

*

Miután letusoltam kiültem az erkélyre és a fényes Londont bámulva gondolkodtam... Zayn olyan furcsa.  Van valami titka ami vonzz engem de valamilyen szinten úgy érzem ebbe nem kéne belekotnyeleskednem...

Lefeküdtem de aludni képtelen voltam..csak az este tortentei kavarognak a fejemben.

Chapter 3

Sziasztok! Csak annyit mondanék hogy legközelebb 2 komment utan hozom az új részt es elev rovid lett ...sajnalom jo olvasát! Xx :)

Egy ideig még álltam és néztem ahogy a gépe egyre csak távolodik tőlem...újra.
Sajnos nem volt üres taxi így kénytelen voltam haza gyalogolni ami nem kevesebb mint fél óra...
Az utóbbi időben történtek miatt jobban félek a kelleténél. Talán paranoiás vagyok. Igen, ez elég valószínű.
Gondoltam levágom az utat hogy hamarabb hazaérjek. Lehet hogy nem kellett volna. Olyan rég jártam erre. Bezárt a kisállat kereskedés és kocsma nyílt helyette.... Vajon mi lehet szegény  állatokkal? Vagy csak átköltöztek? Az volt az első munkahelyem...imádtam.
A kocsma előtt próbáltam sietősre venni a lépteim, de pont akkor léptek ki onnan ketten. Egymásba kapaszkodva jöttek felém.

"Cicám, ne ilyen sietősen" - kapta el az egyik erősen a csuklóm

"Eressz el" - kiabáltam hátha meghallja valaki, de csak még több csávó tolta ki a seggét a bárból.

"Ne állj ellent" - suttogta a nyakamba, a kezeit pedig egyre lejjebb csúsztatta. A szivem iszonyúan vert a félelemtől.

"Nem hallottad te részeg disznó?" -  kiabálta valaki mellőlem, majd behúzott az egyiknek.

"Vigyázz!" - sikoltottam. A másik egy kést rántott elő a kabátja belső zsebéből és támadni akart. Nagyon ismerős valahonnan ez a srác, bár az utcai fények nem világítanak eléggé hogy rájöjjek.
Megfogta a részeg férfit és mintha szuper ereje lenne belökte a bár kirakatába. 10 métert biztos repült. Üvegszilánkok hevertek mindenhol a közelében. A legtöbb ember elmenekült a helyszínről de én figyeltem hogy él-e még. Hirtelen a férfival kb egyidős ember termett mellette, lehajolt hozzá majd a srácra nézett aki leütötte és most az úton térdel lehajtott fejjel. Közelebb akartam menni hogy segítsek, de olyat láttam amit soha nem fogok elfelejteni.

Egy szempillantás alatt mindketten eltűntek. A megmentőmhöz sétáltam aki még mindig háttal volt és a földön térdelt. Remegő kézzel a vállához értem, mire rám pillantott. Ő volt nálunk reggel... Felállt velem szemben, és ahol térdelt egy kisebb vértócsa volt. "Megvágott?" - nyúltam aggódva a kezeiért, de ő elhúzta őket. - "Köszönöm, hogy segítettél. Minden rendben? Vérzel!" "Minden rendben amíg te is jól vagy" "Diana vagyok" "Tudom" - mosolyodott el - "Én Zayn. Gyere, hazaviszlek"