Már majdnem elfelejtettem, hogy mi vár rám...
Louis lehuppant a tv elé és várta, hogy csatlakozzak hozzá. Furcsa volt Zayn távozása. Itt akart maradni, majd mire Lou meghívja lelép? Furcsa egy személyiség...
Lassan odabotorkáltam és leültem mellé.
"Nem lesz semmi baj" - suttogta, mint aki teljesen biztos ebben - "Lehet, hogy csak szórakozott valaki, de nyugodj meg én itt leszek, ahogyan a szomszéd srác is. Tényleg ki is ő?"
Most nem akartam beszélni róla ezért inkább egy legyintéssel elintéztem. Ő vállat vonva tartotta a jó kedvét miközben berakott egy filmet.
"Te idióta" - vágtam tarkón. - "Horror filmet hozol? Van miért félnem így is"
"Nyugiiii. Pont azért hoztam,hogy ne egy idióta miatt félj, és én itt vagyok. Nem kell aggódnod." - mosolygott a tarkóját vakargatva.
Bíztam benne és tudom, hogy jó szándékkal hozta, de akkor sem értettem. Durcásan a hűtőhöz mentem és mindent kipakoltam amit elfogyasztásra méltattunk. Betette az első filmet. Démonok között .
Nem tetszett a címe, pláne hogy igaz történet az alapja...elvileg. Miközben néztük az interneten rákerestem erre a házaspárra. Léteznek. A nő még ma is él, de a férje nem olyan régen elhunyt. Minden paranormális jelenséghez értettek. Ördögűzést és mindenfélét végrehajtottak már, de volt olyan is amire találtak rendes magyarázatot. Többször felsikoltottam a film alatt amit Lou nagyon élvezett. Kinevetett, de megengedte, hogy valahányszor megijedek megszoríthatom a kezét. Szerintem többet nem engedi. Úgy szorítottam hogy szegénynek elfehéredtek az ujjai.
"Sört?" - kérdezte. Hevesen bólogattam, mire elővett két üveggel. Egyre többet ittunk. Nem is értem miért van felszerelkezve ennyi sörrel. Kezdtem feloldódni és nem foglalkoztam a jelenlegi problémáimmal. Jó érzés volt. Bárcsak a holnap reggeli következménye is jó érzéssel töltene el, de sajnos nem tudtam leállni. Tudtam, hogy most csak ártok magamnak, de jónak tűnt elbújni a részegség mögé. Nem gondoltam, hogy a sörtől ennyire le lehet részegedni, ahogyan azt mi tettük. Teljesen ellazultam, a szemeim is nehezedni kezdtek és már Lou arcát sem láttam tisztán. Hánynom kell. Szédültem. Louis botladozva de megpróbált elkísérni a mosdóba de mielőtt elértük volna kidobtam a taccsot. Ugh. A hányásszagtól Lou sem bírta sokáig és neki is feljött az eddig elfogyasztott nasi. Csodás. Hányásban úszik a lakásom.
Egyszer csak megjelent Zayn. Louist visszaültette a kanapéra, engem pedig felemelt a fürdőbe vitt megmosta a szám, majd lefektetett a szobámban. Hogy jött be? Bezártam utána az ajtót...
Szépen betakart, lassan kisétált, de hallottam ahogy leáll Louisval veszekedni. A fejfájástól csak kis hangfoszlányokat hallottam, de a lényege az volt, hogy Louisnak nem kellett volna hagynia hogy igyak és hogy milyen felelőtlen volt. Persze Lou nem válaszolt, csak tűrte. Legszívesebben kimentem volna, hogy kiálljak mellette de a maradék alkohol ami a testemben maradt megakadályozott ebben.
Ahogy fülelni próbáltam, lassan elnyomott az álom.
*
Reggel Lou ébresztett pirítóssal, narancslével és fájdalomcsillapítóval. Az utóbbi nagyon is jól jött. Csüggedten leült az ágy szélére és néha-néha egy sajnálkozó pillantást vetett felém. Vártam míg hat a gyógyszer majd felé fordultam.
"Nem te tehetsz róla"
"De igen, Zaynnek igaza van" - sóhajtott - "Nem kellett volna hagynom, így is veszélyben vagy, ha nem csak kitalálták...nem szabad ilyeneket kockáztatni. Szerencse hogy itt volt"
"De te nem tehetsz róla. Én kértem sört. Nekem is lehetett volna annyi eszem hogy nem fogadom el."
"Hanyagoljuk a témát. Mindkettőnknek menni kell dolgozni. Pattanj" - erőltetett egy mosolyt a cuki borostás pofijára. Olyan kisfiús. Felállt majd kiment hogy öltözhessek.
Elmentünk az ő munkahelyére, ahol minden reggel kiszolgál. Ez ma sem volt másképp.
Hamarabb mint általában, de ott voltam a munkahelyemen. Épp léptem volna be az épületbe, mikor valaki kapucnival a fején kirontott. Ahogy elsuhant mellettem megcsapott az illata. Ez...ez..ez az az illat. Az illat amit az idegenen éreztem. Aki megszabadított a drogtól. Megfordult a fejemben hogy az ő. De az lehetetlen. Legszívesebben utánamentem volna,hogy megtudjam ki ez, de furcsamód Zayn járt a fejemben. Háromszor is feltűnt mikor komolyabb bajba kerültem. Az erkélyes és a kocsmás incidens. És a tegnap. Tudom az nem volt semmi komoly, de én akkor sem értem. Amíg ott volt nálam semmi nem történt. Hogyan jutott be a lakásba? Tisztán emlékszem, hogy kulcsra zártam az ajtót. Az arcomra kiült hogy milyen zavarodott is vagyok valójában. Megfogtam a kávém és vártam, hogy cseréljek Niallel, aki imád jókedvet teremteni a hallgatókba hogy jól induljon a napjuk. A másik munkatársam Harry és Liam. Harold valaha együtt dolgozott Louisval a pékségben. Azóta legjobb barátok. És ő a főnök. Elég szigorú nem is vagyunk olyan jóban. Inkább csak elviseljük egymást. Nem vagyunk olyan viszonyban mint Niall és én. Pedig azt sem nevezném nagy bratyizásnak, de azért szeretjük egymást. Még Harryvel is. Az egész munkaközösséggel. Visszatérve Louisra és Harryre....Louis is dolgozhatna itt, mert vicces, hangos és bulizós. Harry fel is ajánlotta neki. Azóta is azt hajtogatja hogy átgondolja. Számára a hely még mindig fel van tartva. A női munkatársam pedig Jojo. Vele is csak köszönő viszonyban állok, de igazából mindannyian jól megvagyunk.
Mindenkinek van egy társa akivel együtt vezeti a műsort. Nekem pont nincs, de jó ez így.
"Ezt a számot egy idegen küldte...nem másnak mint Diananak kedves kollégámnak." - beszélt Niall nagy boldogan, miközben én kint álltam a stúdió ajtaja előtt megdöbbenve. - "Az illető személyesen jött el, és egy üzenetet is küldött amit nem tehetek közzé" - nevetett.
Olyan bolond ez a srác. Most csak kíváncsivá tett mindenkit. Minek mond ilyet ha úgy se közli a hallgatókkal? Ok nélkül is felnevettem ez a barmon. Kb. még 10 percig tartott a show-ja majd Liammel nevetve jöttek ki a helyiségből. Volt pár perc előnyöm amíg berakták szünetként a zenét és kaptam az alkalmon hogy átadja az üzenetet. Egy boríték volt. Nem volt időm hogy megkérdezzem ki volt. Talán a kapucnis? Még beleolvasni sem volt időm. Egész délelőtt szúrta az oldalam a kíváncsiság. Befejeztem a műsort, elköszöntem mindenkitől, beültem egy étterembe ebédelni és ezt az időt szántam a boríték felnyitására és a benne elhelyezett levél alapos elolvasása. Rendeltem, majd lassan felnyitottam a borítékot. Semmi nem volt rajta. Csak is az én nevem. Se eladó, se lakcím. Különös. Kivettem a levelet, ami kézzel volt írva. Néhol elmosódott az írás de majd az olvasása után jobban szemügyre veszem. Visszavezettem a tekintetem a lap tetejére és olvasni kezdtem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése