2014. január 2., csütörtök

Chapter 3

Sziasztok! Csak annyit mondanék hogy legközelebb 2 komment utan hozom az új részt es elev rovid lett ...sajnalom jo olvasát! Xx :)

Egy ideig még álltam és néztem ahogy a gépe egyre csak távolodik tőlem...újra.
Sajnos nem volt üres taxi így kénytelen voltam haza gyalogolni ami nem kevesebb mint fél óra...
Az utóbbi időben történtek miatt jobban félek a kelleténél. Talán paranoiás vagyok. Igen, ez elég valószínű.
Gondoltam levágom az utat hogy hamarabb hazaérjek. Lehet hogy nem kellett volna. Olyan rég jártam erre. Bezárt a kisállat kereskedés és kocsma nyílt helyette.... Vajon mi lehet szegény  állatokkal? Vagy csak átköltöztek? Az volt az első munkahelyem...imádtam.
A kocsma előtt próbáltam sietősre venni a lépteim, de pont akkor léptek ki onnan ketten. Egymásba kapaszkodva jöttek felém.

"Cicám, ne ilyen sietősen" - kapta el az egyik erősen a csuklóm

"Eressz el" - kiabáltam hátha meghallja valaki, de csak még több csávó tolta ki a seggét a bárból.

"Ne állj ellent" - suttogta a nyakamba, a kezeit pedig egyre lejjebb csúsztatta. A szivem iszonyúan vert a félelemtől.

"Nem hallottad te részeg disznó?" -  kiabálta valaki mellőlem, majd behúzott az egyiknek.

"Vigyázz!" - sikoltottam. A másik egy kést rántott elő a kabátja belső zsebéből és támadni akart. Nagyon ismerős valahonnan ez a srác, bár az utcai fények nem világítanak eléggé hogy rájöjjek.
Megfogta a részeg férfit és mintha szuper ereje lenne belökte a bár kirakatába. 10 métert biztos repült. Üvegszilánkok hevertek mindenhol a közelében. A legtöbb ember elmenekült a helyszínről de én figyeltem hogy él-e még. Hirtelen a férfival kb egyidős ember termett mellette, lehajolt hozzá majd a srácra nézett aki leütötte és most az úton térdel lehajtott fejjel. Közelebb akartam menni hogy segítsek, de olyat láttam amit soha nem fogok elfelejteni.

Egy szempillantás alatt mindketten eltűntek. A megmentőmhöz sétáltam aki még mindig háttal volt és a földön térdelt. Remegő kézzel a vállához értem, mire rám pillantott. Ő volt nálunk reggel... Felállt velem szemben, és ahol térdelt egy kisebb vértócsa volt. "Megvágott?" - nyúltam aggódva a kezeiért, de ő elhúzta őket. - "Köszönöm, hogy segítettél. Minden rendben? Vérzel!" "Minden rendben amíg te is jól vagy" "Diana vagyok" "Tudom" - mosolyodott el - "Én Zayn. Gyere, hazaviszlek"

2 megjegyzés: