Chapter 2

Nagyon szepen koszonom a 3 komit...vagyis 4-et .x Nem nagyon volt otletem hogyan is irhatnam meg ezt a reszt de igyekeztem. Jo olvasast! :) x

Sajog a fejem...a szobámban vagyok az ágyamban fekszek. Erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem. Ed és egy idegen srác beszélgettek az ágyam végében észre nem véve hogy felébredtem. Hallgatóztam egy kicsit.
-Mit kerestél nála? -kérdezte Ed.
-A szomszéd rokona vagyok és átküldött mert látta hogy az erkélyen fekszik-magyarázta az idegen. Ismerik egymást? Nem hiszem...
-Honnan tudtad hogy engem kell hívni?
-Ed! Azt hittem turnén vagy-szóltam halkan, mire mindketten rám kapták a tekintetüket.
-Umm...igen így van-jött zavarba-az éjjel jöttem vissza...
-De mi nem rég beszéltünk-motyogtam könnyes szemmel.
-Azóta eltelt egy nap - szólt az idegen.
-Mi? De...
- Kösz hogy vigyáztál rá - szólt neki Ed és kitessékelte.
A nevét se tudom, és Mrs. Thompsonnak tudomásom szerint nincs semmilyen rokona. Már a megjelenése is rejtélyes a srácnak.  Furcsa. Itt volt végig velem míg aludtam? Nem szoktam az embereket alaposan megbámulni de őt mégis...mogyoróbarna szem, alig észrevehető borosta, tökéletesen beállított haj, zárkózott és titokzatos személyiség és több helyen tetoválások díszítették. A jobb karját és a mellkasán is volt egy ami kicsit kikandikált a pólója nyakánál.

Bevettem  egy fájdalomcsillapítót. Basszus! Elkéstem. Visszarohantam a szobámba de Ed elkapott és mintha olvasott volna a fejemben.
-Nyugi, betelefonáltam ma és holnap nem kell bemenned csak majd be kell pótolnod mert hiányolnak a hallgatók - mosolygott
-Köszi, elmondanád ki volt ez a srác?
-Nem tudom viszont este vissza kell utaznom New Yorkba, tudod ma lépek fel a Madison Square Gardenben- húzta ki magát büszkén.
-Tudom - öleltem meg .
-Szeretnéd megnézni? -kérdezte
-Szeretném, de tudod hogy nem szeretem se Amerikát sem az amerikaiakat...
-Tudom...akkor majd egy hónap múlva találkozunk...
-Még ne menj el! Hiányoztál...félek egyedül lenni -csúszott ki a számon
-Mi a baj? Mi történt?
-Semmi, semmi.
Nem is beszéltünk többet egészen a búcsúzásig. Elkisértem az ő házába majd ki a reptérre.
- Felhívlak ha megérkeztem, nyugodtan hivj bármikor. Ha nem  veszem fel akkor majd visszahivlak.-adott egy puszit a homlokomra.
-Szia- öleltem meg. Nem akartam érzelmes búcsút váltani mert csak mégjobban hiányozna. Elengedtük egymást majd felszállt a gépére.

Nem tudom mi van velem...a helyesirasi hibakert bocsanatot kerek de sajnos telefonrol irtam... De ahogy az elozot ezt sem igy kepzeltem es rovid is lett de remelem hogy azert tetszett..vagy ha nem csak hazudj ;)

Chapter 1

Nagyon szépen köszönöm a két kommentet. :) nem gondoltam hogy már másnap ennyit elérek a prológussal szóval tényleg hálás vagyok ezért úgy döntöttem hogy hozom az új részt.  Jó olvasást! xx :)



Megittam a reggeli kávémat majd lazán beértem 9-re, hogy megkezdjem a műszakomat. Egészen délig tartottam a lelket azokban akik a rádiót hallgatják, kamionosok, kávézók stb. Mondhatni szeretem a munkám.
Taxival mentem haza és a csávó az én  drága kollégámat hallgatja, Jamest. Egyszer csak megszólalt a rég nem látott unokatestvérem dala a Lego House . Ed Sheeran. Most épp turnén van. Ő az egyetlen aki tudja mi történik velem. Mindent megtesz hogy segítsen nekem ha itthon van, de már tudok vigyázni magamra.
Kifizettem a taxisofőrt majd rendeltem pizzát. Próbálok egészségesen étkezni de rettentően megkívántam a pizzát. Addig míg meg nem érkezik veszek egy rövid fürdőt. Nem túl nagy az a lakás viszont a kilátás gyönyörű. Közel van a Hyde parkhoz ahol  futni szoktam. A fürdőben a bútorok nagy része barna és egy közepes tükör van a mosdókagyló felett. Odamentem hogy lemossam a sminkem és mikor felnéztem a tükörbe és a vér mintha megfagyott volna bennem, a szívem hevesen vert és nem mertem megfordulni. Egy férfi állt a tusolónak támaszkodva  aki mosolyogva bámult. Egy pillanat volt az egész. Mire nagy nehezen megfordultam már nem láttam senkit. Közelebb mentem,  oda ahol ez a valaki állt, de csak egy szürkés toll maradt a helyén.

 Ugyanilyet találtam magam mellett a kórházban a tűz után. Arról nem is beszéltem....3 hónapja egy étteremben dolgoztam, csak én és a szakács voltunk bent....nem oltotta ki a kemence tüzét, ami a kelleténél nagyobb lángra lobbant és belekapott a konyharuhába. A tűz irtó gyorsan terjedt és az a bunkó paraszt ott hagyott engem...meg sem próbált segíteni. A tüdőm lassan megtelt a füsttel és összerogytam.  Úgy  éreztem végem minden elhomályosult és még a gondolkodás is nehezen ment. Valaki megállt mellettem és többé nem éreztem magam alatt a talajt..akkor azt hittem vége és meghaltam de nem....legközelebb a kórházban ébredtem a paplanomon egy hasonló tollal csak sokkal füstösebb volt, azóta se tudom ki volt az és nem volt lehetőségem meghálálni hogy  megmentette az  életem. De a mindennapi tollakat semmi nem magyarázza és a tükrökben előbukkanó férfi? Kezdek megbolondulni? Vagy ha tudom hogy bolond vagyok akkor mégse? A csengő hangja terelt vissza  a valóságba. Pizza!
Kifizettem majd becsaptam a nő orra előtt az ajtót. Szegény..na mindegy.

A nap folyamán már nemigen csináltam mást csak összeállítottam a témát a rádióadásra. Épp egy bögre forró teát szorongattam az erkélyen bámulva az esti fényeket. Az előbb beszéltem Eddel. Neki ezekről a jelenségekről nem beszéltem, ahogyan senkinek se. Valószínűleg azt hinné újra függő lettem vagy hogy bekattantam....lehet majd elmegyek egy dilidokihoz. Letettem a bögrét a kinti asztalra és rá akartam gyújtani most először de a szél kikapta az egész dobozt a kezemből. Mérgelődtem egy sort majd be akartam menni hogy vegyek egy másikkal de becsapódott előttem az ajtó.
"Ez árt neked" - suttogta egy reszelős hang amitől kirázott a hideg. Mi a jó büdös franc történik körülöttem?? A sírás kerülgetett..miért velem történnek ilyenek? Mi ez? Szellem? Valaki gonosz lelke próbálja rám hozni a frászt? Soha nem ártottam senkinek...
Leültem az erkélyajtó aljába és halkan szipogtam nem mertem kiengedni a könnyeket. Hirtelen úgy éreztem mint mikor a szüleim betakartak...melegség járt át, de tisztán éreztem ahogy két kar fonódik körém és vigasztal. Azonnal felálltam és sietve beakartam menni, de erőből lefejeltem az ajtót és többre nem emlékszem.

Még így a végére annyit mondanék, hogy nem gy terveztem ezt a részt...ez még csak mindennek az eleje hamarosan jönnek az izgalmak, és ha nem is tetszett elfogadnék néhány kommentet :) köszönöm xx

Prológus

Diana Edwards

Minden 4 éve kezdődött..vagyis mikor még pici voltam de akkor még nem tűnt fel...
Tehát 4 éve mikor még drogfüggő voltam 2 éven át. Mielőtt betöltöttem volna a 18-at elszöktem otthonról. Hogy miért?
Nem tudtam többé a szüleim szemébe nézni...kisemmiztem őket csakhogy megtudjam venni az anyagot. Szörnyen érzem magam emiatt. Ott hagytam őket Sheffieldben és idemenekültem Londonba. Feléjük se merek nézni de úgy hiányoznak.
Emlékszem hogyan sikerült lemondanom a drogról....találkoztam egy sráccal..az arcára már nem emlékszem de nagy hatással volt rám. Mindössze 5 perc volt az egész és csak annyit mondott  hogy: "Többet ne nyúlj semmilyen anyaghoz...csak árt neked" közben megérintette a vállam majd eltűnt. Az illatára viszont emlékszem..vagyis felismerném de biztos nem az a valaki az egyetlen aki olyat használ...bár eddig nem éreztem hasonlót
Azon az estén mikor találkoztam vele többet nem tudtam a drogra nézni és még akkor éjjel megszöktem csak egy levelet hagyva magam után. Fogalmam sem volt arról hogy mit csinálok...
Most 20 évesen a rádióállomáson dolgozom heti 7 műszakban 3 órát hogy szórakohtassam a hallgatòkat. A fizetesemből rendesen megélek. Rendesek velem pedig nem vagyok valami szerethető ember.

Mikor ideköltöztem valami velem tartott. Fogalmam sincs mi ez de folyamatosam velem van..mellettem. Mióta az eszemet tudom ez a valami mellettem van..tudom hiszem éreztem de a szökésem óta sokkal aktívabb. Ráadásul a lakásban néha tollakat találok de nem madáré....ez annál sokkal de sokkal nagyobb. Fogalmam sincs hogy mi történik körülöttem de egy biztos....ez paranormális, természetfeletti...