Hamarabb keltem mint Lou szóval fogtam magam és elmentem tusolni. Megmosakodtam magam köré tekertem egy törölközőt és majdnem elcsúsztam mikor megláttam a sarokban egy alakot. Rám nézett majd egy szempillantás alatt köddé vált. Ez végig nézte ahogy tusolok? Talán hülyeség de egy pillanatra azt hittem hogy Zaynt látom. De ez kizárt. Visszagondolva nem is hasonlít annyira hogy összekeverjem őket. Lassan már mindenhol Őt fogom látni.
"Di, jól vagy?" - kopogtatott Louis ami visszaterelt a gondolataimból.
"Igen persze" - nyitottam ki az ajtót és a hálószobámba mentem.
Felöltöztem majd a konyhába indultam reggeliért de Lou már az ajtóm előtt várt egy tálcával rajta finomságokkal. Megköszöntem majd falni kezdtem.
Nem hagyott nyugodni az az idegen a fürdőben. Lehet hogy kereszteket fogok felfüggeszteni a lakásban, mint a horror filmekben ahol mindenki meghal. Még a főszereplő is. Inkább lennék én a kegyetlen gyilkos. Na jó inkább hagyjuk még a végén a pszichiátriára kerülök.
Megkértem Louis-t hogy vigyen be. Vettem egy kávét majd beléptem. Niall tárt karokkal várt. Ma mindenki bolond? Mikor közelebb értem megölelt. Határozottan mondom.;Ma mindenkire rájött a dili.
Levezettem a műsorom, majd a hazaút helyett a park felé vettem az irányt.
Igazából nem tudom miért is akartam odamenni. Leültem egy padra és gondoltam összeállítom a holnapi témám. Nagyban agyaltam mikor a reggelre gondoltam. Már meg is van a téma! Ez csodálatos lesz! Tweeteltem a rádió hivatalos felhasználóján, hogy a holnapi téma talán többek érdeklődését is felkelti. Remélem...
Egy kicsit még maradtam, aztán hazamentem. Hívtam a liftet amiből Zaynt szállt ki. Épp telefonált és úgy tűnt veszekszik valakivel, de a hangja nem volt tele dühvel inkább csak feszült volt. Mikor elment mellettem végig simított a karomon majd tovább ment.Kirázott a hideg. Gondolom ez valami köszönés akart lenni a részéről...Annyira aranyos.
Egy kicsit később lementem a legközelebbi kávézóba inni valamit.
Fura, de itt még nem jártam. Pedig közelebb van. Egészen takaros és nyugis. Kellemes érzés belépni ide.
Kértem egy kávét majd leültem egy üres asztalhoz az ablak mellé. Az eső lassan cseperegni kezdett de nem sokkal később már zuhogott. A forró ital mellett az ablak előtt elrohanó embereket figyeltem akik nem akartam megázni. Mindenfélét a fejük felé tettek csak hogy ne legyenek vizesek.
Kértem még egy muffint hát ha eláll az eső mire megeszem. Sajnos nem...úgy döntöttem taxit hívok, ami kb negyed óra múlva a kávézó előtt várt. Már szakadt az eső így a közlekedés lassabb és óvatosabb volt. Később is értem haza a vártnál. Mikor megérkeztem egy nagy teherautó hagyta el az épületet. Biztos valamelyik szomszéd elköltözött. Remélem a bulizós picsa.
Fizettem majd beszaladtam a kapun. Meglehetősen nagy csend volt a lépcsőházban. Mintha valaki elhunyt volna ... Vagy nem is tudom. Beléptem a lakásomba mikor az erkélyről leugrott valaki. Megijedtem és odafutottam. Mikor lenéztem nem volt senki odalent. Se egy holttest se semmi. Képzelődtem? Nagyon valószínű. Talán ezért nem is kerítettem neki nagy feneket. Visszamentem becsukni a bejárati ajtót. Valóban nagy a csend. Az egész épületben...
Gondoltam átmegyek a szomszédba és megkérdezem történt-e valami. Ő az egyetlen akivel beszélőviszonyban vagyok. Àtkopogtam, csengettem is de senki nem nyitott ajtót. Ilyenkorra már itthon szokott lenni. Fura de a másik szomszéd sem nyitotta ki. Mi lehet?
