Chapter 11

~ A koncerten ~

Miután mindketten átöltöztünk 20 perc alatt ideértünk és mivel VIP jegyünk van hamar bejutottunk. A kérdés már csak az, hogy a koncert után vagy előtt beszéljünk Adammel. Mivel még volt durván fél óra a kezdetig, arra a döntésre jutottunk hogy most kérdezzük meg. Bemutatkoztunk a biztonsági őrnek aki felismert minket; helyi rádiósokat. Izgatott voltam. Beléphetek Adam Lambert öltözőjébe.  Csak nehogy elszúrjak valamit, mert akkor szegény Niall szívja meg. Kopogtam, Niall kitàrta a fekete ajtót és beléptünk. A zenészek is itt vannak. Szent Isten.

"Sziasztok" - köszönt mosolyogva, de én meg sem szólaltam csak odaintettem nekik. Egy fekete fotelban ültek ès nasiztak.

"Sziasztok." - köszönt a barátom - "Niall vagyok ő pedig Diana. Helyi rádiósok vagyok és szeretnélek meghívni egy interjúra." - kérdezte lazán.

"Persze szivesen. Mikor?" - mosolygott. Oh milyen csodálatos hangja van.

"Amikor neked aktuális"

"Kedd?"

"Tökéletes!" - húzta széles mosolyra a száját. - "Kedd 11.00. Köszönöm.

"Sziasztok" - köszöntem el kettőnk helyett is. -" Nem gondolod hogy túl könnyen ment?" - kérdeztem Nialltől miután becsuktam az ajtót.

"Egyáltalán nem."-mosolygott-"Határozottan jól ment. Gyere menjünk a helyünkre" - fogta meg a kezem amit persze nem akartam hagyni ezért inkább belé karoltam. Nem zavartatta magát.

Nem voltak sokan ott ahol mi, viszont az aréna full tele volt.

"Köszönöm, hogy elhoztál" - mosolyogtam rá.

"Én köszönöm hogy eljöttél. Megiszunk utána egy kávét?" - igazitotta meg a hajam.

"Jól hangzik" - néztem a szinpad felé.

A fényeket lekapcsolták és a közönség sikitani kezdett. Füstköd majd Adam megjelent és a ' Trespassing ' cimű dalával kezdte az estét majd a Better Than I Know Myself, Nirvana, Chokehold, Take Back, Underneath és igy folytatta majd a kedvencemmel a Never Close Our Eyes-zal zárt. Iszonyú jó volt. Végig énekeltem és táncoltam az egészet, persze a tánctudásommal nem dicsekednék. Niall előtt is beégtem, közben jókat röhögött a mozdulataimon, nem mintha ő jobban csinálná igy végül együtt táncoltunk. Egy szóval remek volt. Jól éreztem magam. A koncert után ahogy beszéltük beültünk egy kávézòba. Rendeltünk majd néhány perc múlva ki is hozták.
Beszélgettünk kicsit mikor ismerős hangot hallottam. Zayn!
Már a neve miatt is elvörösödök. Imádkoztam hogy ne vegyen észre de pont akkor lépett az asztalunkhoz.

"Sziasztok" - villantotta tökéletes fogsorát

"Szia" - kicsit haragszom rá - " Ő itt Niall, Niall Ő itt Zayn"

Férfiasan kezetfogtak.

"Csatlakozol?" - kérdezte Niall

"Nem köszi, mennem kell..mi még találkozunk" - kacsintott rám, persze próbáltam nem reagálni rá - "örültem" - majd lelépett

"Ki ez a srác? Miért vagy úgy oda érte? Jártok?" - zúditotta rám a kérdéseit.

"Őszintén szólva én sem tudom. Miért lennék oda érte? Nem vagyunk együtt!" - csattantam fel - 'm" nem is ismerem"

"ahogy ránéztél, zavarban voltál"

"Nem vagyok oda érte" - na jó talán egy kicsit de most duzzogok.

"Ahogy gondolod.."-tette le a bögrét

Fizettünk és már mentünk is. Rendes volt Nialltől hogy hazakisért.

"Köszönöm Niall, nagyon jól éreztem magam" - öleltem meg majd egy puszit nyomtam az arcára.

"Ugyan" - mosolygott édesen - "Akkor holnap találkozunk. Szia"

"Szia" - integettem majd beléptem a lépcsőhàzba.
Elővettem a kulcsom és különös módon az ajtó nincs bezárva. Csodás.
Félve beléptem, megragadtam az egyik magassarkúm gondolva hogy ha van itt valaki ezzel leütöm. A nappaliban összetört valami. Most már biztos nem vagyok egyedüp. Mély levegőt vettem és a hang irányába futottam majd lesújtottam a cipősarokkal.

"Cseszd meg!" - visitott egy ismerős hamg. Louis.

"Basszus! Sajnálom" - segitettem fel aggódva.

"Mi a sz*r volt ez?" - fogta a hátát amiből ha jól láttam szivárgott egy kis vér. -"Miért csaptál ekkora erővel?"

"Azt hittem valaki más van itt! Nem tudtam hogy te vagy!" - kapkodtam össze vissza -"Gyere menjünk a kórházba vagy az ügyeletre! Emeld màr meg a picsád nehogy bajod legyen itt nekem!

*

A seb szerencsére nem volt mély de egy ilyen összehúzó tapaszt tettek rá miután lefertőtlenitették.
Nagyon megijedtem.
Lou azért jött hogy ne legyek egyedül. Ahogy megágyazott magának a kanapén levert egy poharat, azt hallhattam mikor megérkeztem.
Visszamentünk,  vacsiztunk majd lefeküdtünk.

Chapter 10

Egy biztos. Ebbe a lakásba egyedül nem megyek be....

Fogalmam sincs mit csináljak. Talán sétálok egyet.
De már azt sem merek egyedül. Valaki vagy valami a saját lakásomban támadott meg. Mégis hogy érezhetném magam biztonságban?!
Talán Louishoz kéne mennem...de elég késő van már. Azért megkérdezem.

   Hi. Ráérsz most?
         xx Di

Szia, persze. Hol találkozzunk? Xx L

Màr úton vagyok feléd..

Erre már nem válaszolt, gondolom felkészül vagy hasonló.
Nem hiszem hogy tudná mire vélni a késői SMS-em...

      x

"Baj van?" - nyitott ajtót Lou mielőtt kopoghattam volna.

"Itt maradhatnék ma éjjel?" - a hangom szinte keservesen hangzott. A félelemtől, attól hogy Zayn csak úgy elküldött és a sírástól.

"Persze! Majd én alszom a kanapén. Szeretnél beszélgetni?"

"Èn alszok a kanapén. Nem foglak kitúrni..és szeretnék. Jó lenne most egy igaz barát." - öleltem meg.

Leültünk a konyhába, csinált kávét majd arra bíztatott, hogy beszéljek.

"Otthon olvastam, mikor a zene hangszine váltakozni kezdett, a gyertyák kialudtak, a konyhában szétdurrant a villanykörte és valaki rám támadt. Hosszú ujjai és körmei voltak, de nem láttam őt mert korom sötét volt. Ha rágondolok a lehelletét mintha most is érezném. Aztán kikerülve őt átrohantam a szomszédba." - mondtam lassan, ahogy minden egyes részlet újra felvillant az elmémben.

"Vedd a kabátod. Megyünk a rendőrségre." - tartotta felèm a dzsekim.

"Louis, hagyjál már! Dehogy megyek én a rendőrségre"

"Miért?"

Hazudnom kell..újra. Hülyének néznének. Tudom hogy nem ember volt a lakásomban. Tudom jól.

"Zayn már szólt nekik és most a lakást vizsgálják, én csak nem akartam visszamenni oda" - egészen jól tudok kamuzni.

"Szóval nincs gond?" - lazult el egy kicsit.

"Nincs" - kortyoltam bele a kávéba.

"Szóval Zayn" - hümögött.

"Mi van vele?" - kaptam fel a fejem.

"Valamit titkol"

"Tudom" - sóhajtottam - "De nem szeretnék beszélni róla."

"Ok. Holnap mit csinálsz?"

"Niallel megyünk az Adam Lambert koncertre"

"Hogy hogy hirtelen ilyen jóba lettetek?"

"Nem tudom, megszeretné hívni őt egy rádiòs interjúra"

x

Rendeltünk pizzát, Louis megágyazott nekem egy kicsit tv-ztünk majd elment aludni.
Egyszerűen nem tudtam lehunyni a szemem. Hol volt Mrs. Thomphson? Nagyon ritkán mozdul ki...este kizárt hogy elment volna. Mindegy valószínűleg lefeküdt. Miért kellett elmennie Zaynnek? Mi lehetett az a valami? Miért szorított a falnak? Hasonló gondolatokkal merültem álomba várva egy jobb napot.

x

Mivel rosszul aludtam, korán keltem tehát úgy döntöttem hogy csinálok reggelit. A kedvencünket csinálom. Feltörtem egy banànt majd belekevertem a palacsinta tésztába. Félbevágtam néhány epret amivel a palacsintát díszítettem és még egy pár áfonyaszemet a tetejére. Ízléses reggeli by me.
Attól tartottam hogy kihül ezért felvittem a kaját.

"Lou? Jó reggelt!" - mosolyogtam - "Csináltam reggelit"

"Jó reggelt"-"Jól néz ki, köszönöm."

Leültem az asztalához és én is enni kezdtem.
Büszke vagyok magamra. Régen még egy palacsintát se tudtam összehozni.

Talán haza kéne mennem. Ha világos van csak nem merészkedik oda.
Ma munkába kell mennem.
Letusolok, átöltözöm és egész nap a többiekkel leszek odabent egészem addig míg Niall sem végez. Úgy is vele leszek az este.

"Hazakisérjelek?" - kérdezte elgondolkodott arcom láttán.

"Megköszönném" - mosolyodtam el.

Taxival mentünk, elvégeztem mindent majd elkísért a munkahelyemre. Mindenki bent volt. A 4 srác úgy örült egymásnak, mintha sose találkozhatnának. Lebeszéltek már egy estét hogy elmennek bulizni. Louis ragazkodott ahhoz hogy csatlakozzak majd mert nem szeretne egyedül hagyni a tegnap estiek után. Hát okéé. Ez aranyos tőle.
Levezettük a műsorunkat , már csak Niall és Liam közös adása van aztán ahogy Niallel megbeszéltük ebédelünk a többiekkel és hozzám megyünk.

Chapter 9

Mi ez a hirtelen érdeklődés Niall felől?
Már jó néhány hónapja egy helyen dolgozunk és eddig szart rám. Nem értem. De az is lehet hogy csak aggódnak amiatt amit a rádióban hallottak. Ki tudja....

Nem akartam semmit sem csinálni, pedig arra a döntésre jutottam, hogy írok a szüleimnek. Inkább elhalasztom. Csináltam egy jó meleg teát majd leültem a fotelba a könyvemmel és elindítottam halkan a zenét. Olyan harmonikus lett a lakás, gondoltam gyertyát is gyújtok hogy fokozzam a hangulatom. Kényelmesen visszahelyezkedtem a fotelba most már egy almával és faltam a könyv sorait. Régen éreztem ilyen nyugalmat de valami most is rettentően zavar. Emiatt talán soha nem lehetek elég nyugodt...a tudat hogy nem vagyok egyedül. Olyan különös érzés...
   A csodálatos harmonikus pillanataimnak érzem hogy ennyi volt....újra rossz előérzetem van, de betudtam annak, hogy csak nem szoktam ilyen nyugodt lenni. Betudtam egészen addig míg nem kezdődött el egy újabb dolog ami megrémisztett. Mintha legalább 5 fokkal hidegebbé vált volna a szoba, a zene hangereje ugrált hol totál hangos, hol pedig mintha kikapcsolták volna, a gyertyáim lángjai kialudtak egy szempillantás alatt. Ha nincs a konyhából bevilágító fény a lakás vak sötéten állna, de pár pillanat múlva az is villódzni kezdett míg nem a villanykörte szétdurrant. Néma sikítás hagyta el a számat majd a sötétben tapogatózva próbáltam a lehető leggyorsabban kijutni a lépcsőházba. Már majdnem sikerült megmarkolnom a kilincset mikor valami megragadta a nyakam és a falhoz nyomott. Hosszú nyálkás ujjai és hegyes körme volt melyet mélyen belevájt a bőrömbe majd egy gonosz nevetés után újra kaptam levegőt de a lakáson nem változott semmi.
"Menekülj" - szólt egy ismerős hang a valami háta mögül de nem állt ott senki...senki
Villámsebességgel rohantam át a szomszédba. Szinte vertem az ajtót halálra rémülve,de senki nem nyitotta ki.
"Zayn!" - kiabáltam - "Zayn kérlek" - zokogtam - "engedj be..félek"
Letérdeltem az ajtó elé. Nem bírtam tovább állni. Féltem, borzasztóan féltem....
Egy erős kéz fogta meg a vállam, mire én reflexszerűen egy hatalmas pofont kevertem le az illetőnek. A félelem ás az adrenalin dolgozott bennem.
"Úristen, ne hara-" - nem engedte hogy befejezzem, felpattant a földről és bekísért a lakásba.
"Semmi gond" - mondta miközben megfogta a karom de úgy tűnt  ő ugyanolyan feszült mint én. - "Mi a baj? Mi történt a nyakaddal?" - kérdezte egyre magasabb hangon ahogy egyre idegesebbé vált.
"Nem hinnél nekem" - hajtottam le a fejem. A sokkot ami 5 perccel ezelőtt történt még mindig nem tudtam feldolgozni. A tüdőm tele volt annak a valaminek a rettenetes szájszagával. Akár a döghús egyéb gusztustalansággal összekeverve. Hányinger kerülget a szagtól.
"Próbáljuk meg" - megfogta a kezem - a kezem ah de édes - majd leültünk a kanapéjára. - olyan Zayn illat van itt. - gondoltam. Jesszusom úgy viselkedek mint egy őrült tinédzser.

Úgy döntöttem mégsem mondom el neki...Hogy miért? Mert Ő az a ritka helyes srác aki szóba áll velem és nem akarom elszúrni, hisz nekem nagyon bejön...azt hiszem.
Ki kéne találnom valamit ami hihető. Semmi magyarázható nincs a nyakamra ami értelmes lenne..

"Nem mondod?" - kérdezett engem fürkészve, de én csak szótlanul ültem ott, zavarban. - "Csak nem bántani akartak? Szívás nyomok?"

Hirtelen felkaptam a fejem. Ez egy nagyon jó válasz volna. Kissé bizonytalanul bólogattam.

"Akkor szóljunk a rendőrségnek" - ült le mellém megragadva a telefont. Ez nem jó igy. Nem történt ilyen valamit sürgősen ki kell találnom.

" Zayn, dehogy. Nem kell. Nézz rám semmi bajom"

"Látszik, hogy sírtál..."

"De semmi bajom" - kivéve hogy az életem borzalmas.

Egy ideig még nézett, hogy eldöntse hazudok-e igy hát próbáltam rezdületlen arccal állni a pillantását. Nem tudom hogy sikerült-e. Nem válaszolt. Lehet hogy elbuktam és tudja hogy füllentettem. A háta mögé nézett, majd vissza rám és óvatosan megölelt. Először nem fogtam fel de a felszültségem elszállt és teljesen ellazultam a karjaiban. Fejemet a mellkasának döntöttem ezért hátra dőlt a kanapén hogy kényelmesebb legyen. Olyan különös érzésem volt. De ez most kivételesen kellemes... Hallottam Zayn szívverését és úgy véltem talán túl gyors. Jobban ver mint az enyém amikor a közelében vagyok. Sokkal jobban. Vajon ő is kedvel?

"Di-diana.." - szólt halkan megzavarva a nyugalmamat - " kérlek menj el, mennem kell "

Ne. Nem akarom. Félek visszamenni....

Felálltunk, felvette a cipőjét és a dzsekijét, elkisért az ajtómig majd eltűnt a liftben. Köszönés nélkül.

Egy biztos. Ebbe a lakásba én nem megyek be egyedül....