A félelem miatt nem tudtam visszatartani a könnyeim és Zayn karjaiba borultam remélve hogy segít nekem...
*
Karjába vett és lassan bekísért a saját lakásomba. Mi történik körülöttem?
"Hallgattam a rádiót" - mondta Zayn miután leültetett a kanapéra. "Itt maradok"
"Köszi, de nem kell, nyolc körül jön Louis" - szipogtam
"Attól még itt lehetek nem?"
"Ezt majd Louisval megbeszélem"
"Legalább addig amíg nem jön"
sóhajtottam, majd beadtam a derekam.
"jól van, kérsz teát vagy valamit?"
"Ha te is iszol"
Fel tettem a vizet forrni, előkészítettem a filtert, a cukrot és a citromot ő pedig az asztalnál ült az ujjaival játszva. Nem szóltunk egymáshoz, hosszú ideig ami kezdett kínos csenddé alakulni, amit ki nem állhatok, de mégsem tudtam egy idegennek mit mondani...
Miután megcsináltam a teánkat odasétáltam a konyha közepén álló asztalhoz ahol Zayn üldögélt végig engem nézve, ami felettébb zavaró volt. Attól féltem hogy összegabalyodik a lábam és elesek ráborítva a forró teát, de szerencsére ilyen nem történt. Visszasétáltam a konyhapulthoz egy kis sütiért , megköszönte, majd leültem vele szembe. Lassan és csendben kortyolgattuk a gőzölgő teát és jól szemügyre vettem. Sötét haja, mogyoró barna szemei, borostás arca és halvány rózsaszín ajkai, az egész lénye hosszú percekig fogságban tartott. Egyszer csak a tekintetünk találkozott és biztos vagyok benne hogy égett a fejem... Ez egy irtó helyes pasi. Talán 2 évvel ha idősebb nálam.
Most azonnal verd ki a fejedből ezeket a gondolatokat. Ő egy idegen! Ne is próbálkozz nála, látszik hogy rosszfiú.
A tudatalattim....utálom. Valahányszor csinálok valamit végül midig az eszemre hallgatok, vagyis a tudatalattimra. Néha a szívem igazán felül kerekedhetne rajta...nem rossz srác ő...igaz hogy nem ismerem de kétszer is ott volt mikor bajban voltam. Szerintem nagyon is jó ember. Nem ítélhetünk el senkit csak úgy.
"Van rajtam valami?" - kérdezte mosolyogva ezzel visszaterelve engem a valóságba, de még mindig itt ül szóval lehet hogy ez mégsem az.....
"Nem semmi, bocsi" - mosolyogtam kínosan.
"Hamarosan itt a barátod" - utalt Louisra. Ő itt Londonban az egyetlen barátom...
"igen, tudom"
Újra csend...
Félek hogy baromságot mondok, az agyam is kikapcsol és most nem tudok gondolkozni, de mintha mégis egy hullámhosszon lennénk..nem tudom mit gondoljak.
Remélem nem baj ha hamarabb megyek 2 perc múlva nyisd ki az ajtót :) xx Lou
jött az SMS Louistól. Ennek nagyon örülök legalább nem kell továbbra is kettesben lennem Zaynnel. Tudom hogy simán elküldhetném de nem akarom. Még magamon se tudok kiigazodni szent isten....
"Pillanat" - mondtam Zaynnek majd lassan az ajtóhoz sétáltam izgatottan várva hogy drága barátom megérkezzen. És 3.....2....1
"Jó estét! Ön kért testőrt, ki vigyáz és poénkodik?" - jött be az egykerekűjén egyensúlyozva kajával és DVDk-kel. "Mr. Titokzatos csatlakozna hozzánk?" - nevetett Lou. A jó kedvétől én is kezdtem jobban érezni magam.
"Köszönöm, nem"- rázta a fejét mosolyogva - "Köszönöm a teát, ha valamire szükséged van én a szomszédban vagyok" - kacsintott majd eltűnt az ajtó mögött...
Jól kezdődik az este. Már majdnem elfelejtettem mi vár rám....
