Chapter 12

Hamarabb keltem mint Lou szóval fogtam magam és elmentem tusolni. Megmosakodtam magam köré tekertem egy törölközőt és majdnem elcsúsztam mikor megláttam a sarokban egy alakot. Rám nézett majd egy szempillantás alatt köddé vált. Ez végig nézte ahogy tusolok? Talán hülyeség de egy pillanatra azt hittem hogy Zaynt látom. De ez kizárt. Visszagondolva nem is hasonlít annyira hogy összekeverjem őket. Lassan már mindenhol Őt fogom látni.
"Di, jól vagy?" - kopogtatott Louis ami visszaterelt a gondolataimból.
"Igen persze" - nyitottam ki az ajtót és a hálószobámba mentem.
Felöltöztem majd a konyhába indultam reggeliért de Lou már az ajtóm előtt várt egy tálcával rajta finomságokkal. Megköszöntem majd falni kezdtem.
Nem hagyott nyugodni az az idegen a fürdőben. Lehet hogy kereszteket fogok felfüggeszteni a lakásban, mint a horror filmekben ahol mindenki meghal. Még a főszereplő is. Inkább lennék én a kegyetlen gyilkos. Na jó inkább hagyjuk még a végén a pszichiátriára kerülök.
Megkértem Louis-t hogy vigyen be. Vettem egy kávét majd beléptem. Niall tárt karokkal várt. Ma mindenki bolond? Mikor közelebb értem megölelt. Határozottan mondom.;Ma mindenkire rájött a dili.
Levezettem a műsorom, majd a hazaút helyett a park felé vettem az irányt.
Igazából nem tudom miért is akartam odamenni. Leültem egy padra és gondoltam összeállítom a holnapi témám. Nagyban agyaltam mikor a reggelre gondoltam. Már meg is van a téma! Ez csodálatos lesz! Tweeteltem a rádió hivatalos felhasználóján, hogy a holnapi téma talán többek érdeklődését is felkelti. Remélem...

Egy kicsit még maradtam, aztán hazamentem. Hívtam a liftet amiből Zaynt szállt ki. Épp telefonált és úgy tűnt veszekszik valakivel, de a hangja nem volt tele dühvel inkább csak feszült volt. Mikor elment mellettem végig simított a karomon majd tovább ment.Kirázott a hideg. Gondolom ez valami köszönés akart lenni a részéről...Annyira aranyos.

Egy kicsit később lementem a legközelebbi kávézóba inni valamit.
Fura, de itt még nem jártam. Pedig közelebb van. Egészen takaros és nyugis. Kellemes érzés belépni ide.
Kértem egy kávét majd leültem egy üres asztalhoz az ablak mellé. Az eső lassan cseperegni kezdett de nem sokkal később már zuhogott. A forró ital mellett az ablak előtt elrohanó embereket figyeltem akik nem akartam megázni. Mindenfélét a fejük felé tettek csak hogy ne legyenek vizesek.
Kértem még egy muffint hát ha eláll az eső mire megeszem. Sajnos nem...úgy döntöttem taxit hívok, ami kb negyed óra múlva a kávézó előtt várt. Már szakadt az eső így a közlekedés lassabb és óvatosabb volt. Később is értem haza a vártnál. Mikor megérkeztem egy nagy teherautó hagyta el az épületet. Biztos valamelyik szomszéd elköltözött. Remélem a bulizós picsa.
Fizettem majd beszaladtam a kapun. Meglehetősen nagy csend volt a lépcsőházban. Mintha valaki elhunyt volna ... Vagy nem is tudom. Beléptem a lakásomba mikor az erkélyről leugrott valaki. Megijedtem és odafutottam. Mikor lenéztem nem volt senki odalent. Se egy holttest se semmi. Képzelődtem? Nagyon valószínű. Talán ezért nem is kerítettem neki nagy feneket. Visszamentem becsukni a bejárati ajtót. Valóban nagy a csend. Az egész épületben...
Gondoltam átmegyek a szomszédba és megkérdezem történt-e valami. Ő az egyetlen akivel beszélőviszonyban vagyok. Àtkopogtam, csengettem is de senki nem nyitott ajtót. Ilyenkorra már itthon szokott lenni. Fura de a másik szomszéd sem nyitotta ki. Mi lehet?

Chapter 11

~ A koncerten ~

Miután mindketten átöltöztünk 20 perc alatt ideértünk és mivel VIP jegyünk van hamar bejutottunk. A kérdés már csak az, hogy a koncert után vagy előtt beszéljünk Adammel. Mivel még volt durván fél óra a kezdetig, arra a döntésre jutottunk hogy most kérdezzük meg. Bemutatkoztunk a biztonsági őrnek aki felismert minket; helyi rádiósokat. Izgatott voltam. Beléphetek Adam Lambert öltözőjébe.  Csak nehogy elszúrjak valamit, mert akkor szegény Niall szívja meg. Kopogtam, Niall kitàrta a fekete ajtót és beléptünk. A zenészek is itt vannak. Szent Isten.

"Sziasztok" - köszönt mosolyogva, de én meg sem szólaltam csak odaintettem nekik. Egy fekete fotelban ültek ès nasiztak.

"Sziasztok." - köszönt a barátom - "Niall vagyok ő pedig Diana. Helyi rádiósok vagyok és szeretnélek meghívni egy interjúra." - kérdezte lazán.

"Persze szivesen. Mikor?" - mosolygott. Oh milyen csodálatos hangja van.

"Amikor neked aktuális"

"Kedd?"

"Tökéletes!" - húzta széles mosolyra a száját. - "Kedd 11.00. Köszönöm.

"Sziasztok" - köszöntem el kettőnk helyett is. -" Nem gondolod hogy túl könnyen ment?" - kérdeztem Nialltől miután becsuktam az ajtót.

"Egyáltalán nem."-mosolygott-"Határozottan jól ment. Gyere menjünk a helyünkre" - fogta meg a kezem amit persze nem akartam hagyni ezért inkább belé karoltam. Nem zavartatta magát.

Nem voltak sokan ott ahol mi, viszont az aréna full tele volt.

"Köszönöm, hogy elhoztál" - mosolyogtam rá.

"Én köszönöm hogy eljöttél. Megiszunk utána egy kávét?" - igazitotta meg a hajam.

"Jól hangzik" - néztem a szinpad felé.

A fényeket lekapcsolták és a közönség sikitani kezdett. Füstköd majd Adam megjelent és a ' Trespassing ' cimű dalával kezdte az estét majd a Better Than I Know Myself, Nirvana, Chokehold, Take Back, Underneath és igy folytatta majd a kedvencemmel a Never Close Our Eyes-zal zárt. Iszonyú jó volt. Végig énekeltem és táncoltam az egészet, persze a tánctudásommal nem dicsekednék. Niall előtt is beégtem, közben jókat röhögött a mozdulataimon, nem mintha ő jobban csinálná igy végül együtt táncoltunk. Egy szóval remek volt. Jól éreztem magam. A koncert után ahogy beszéltük beültünk egy kávézòba. Rendeltünk majd néhány perc múlva ki is hozták.
Beszélgettünk kicsit mikor ismerős hangot hallottam. Zayn!
Már a neve miatt is elvörösödök. Imádkoztam hogy ne vegyen észre de pont akkor lépett az asztalunkhoz.

"Sziasztok" - villantotta tökéletes fogsorát

"Szia" - kicsit haragszom rá - " Ő itt Niall, Niall Ő itt Zayn"

Férfiasan kezetfogtak.

"Csatlakozol?" - kérdezte Niall

"Nem köszi, mennem kell..mi még találkozunk" - kacsintott rám, persze próbáltam nem reagálni rá - "örültem" - majd lelépett

"Ki ez a srác? Miért vagy úgy oda érte? Jártok?" - zúditotta rám a kérdéseit.

"Őszintén szólva én sem tudom. Miért lennék oda érte? Nem vagyunk együtt!" - csattantam fel - 'm" nem is ismerem"

"ahogy ránéztél, zavarban voltál"

"Nem vagyok oda érte" - na jó talán egy kicsit de most duzzogok.

"Ahogy gondolod.."-tette le a bögrét

Fizettünk és már mentünk is. Rendes volt Nialltől hogy hazakisért.

"Köszönöm Niall, nagyon jól éreztem magam" - öleltem meg majd egy puszit nyomtam az arcára.

"Ugyan" - mosolygott édesen - "Akkor holnap találkozunk. Szia"

"Szia" - integettem majd beléptem a lépcsőhàzba.
Elővettem a kulcsom és különös módon az ajtó nincs bezárva. Csodás.
Félve beléptem, megragadtam az egyik magassarkúm gondolva hogy ha van itt valaki ezzel leütöm. A nappaliban összetört valami. Most már biztos nem vagyok egyedüp. Mély levegőt vettem és a hang irányába futottam majd lesújtottam a cipősarokkal.

"Cseszd meg!" - visitott egy ismerős hamg. Louis.

"Basszus! Sajnálom" - segitettem fel aggódva.

"Mi a sz*r volt ez?" - fogta a hátát amiből ha jól láttam szivárgott egy kis vér. -"Miért csaptál ekkora erővel?"

"Azt hittem valaki más van itt! Nem tudtam hogy te vagy!" - kapkodtam össze vissza -"Gyere menjünk a kórházba vagy az ügyeletre! Emeld màr meg a picsád nehogy bajod legyen itt nekem!

*

A seb szerencsére nem volt mély de egy ilyen összehúzó tapaszt tettek rá miután lefertőtlenitették.
Nagyon megijedtem.
Lou azért jött hogy ne legyek egyedül. Ahogy megágyazott magának a kanapén levert egy poharat, azt hallhattam mikor megérkeztem.
Visszamentünk,  vacsiztunk majd lefeküdtünk.

Chapter 10

Egy biztos. Ebbe a lakásba egyedül nem megyek be....

Fogalmam sincs mit csináljak. Talán sétálok egyet.
De már azt sem merek egyedül. Valaki vagy valami a saját lakásomban támadott meg. Mégis hogy érezhetném magam biztonságban?!
Talán Louishoz kéne mennem...de elég késő van már. Azért megkérdezem.

   Hi. Ráérsz most?
         xx Di

Szia, persze. Hol találkozzunk? Xx L

Màr úton vagyok feléd..

Erre már nem válaszolt, gondolom felkészül vagy hasonló.
Nem hiszem hogy tudná mire vélni a késői SMS-em...

      x

"Baj van?" - nyitott ajtót Lou mielőtt kopoghattam volna.

"Itt maradhatnék ma éjjel?" - a hangom szinte keservesen hangzott. A félelemtől, attól hogy Zayn csak úgy elküldött és a sírástól.

"Persze! Majd én alszom a kanapén. Szeretnél beszélgetni?"

"Èn alszok a kanapén. Nem foglak kitúrni..és szeretnék. Jó lenne most egy igaz barát." - öleltem meg.

Leültünk a konyhába, csinált kávét majd arra bíztatott, hogy beszéljek.

"Otthon olvastam, mikor a zene hangszine váltakozni kezdett, a gyertyák kialudtak, a konyhában szétdurrant a villanykörte és valaki rám támadt. Hosszú ujjai és körmei voltak, de nem láttam őt mert korom sötét volt. Ha rágondolok a lehelletét mintha most is érezném. Aztán kikerülve őt átrohantam a szomszédba." - mondtam lassan, ahogy minden egyes részlet újra felvillant az elmémben.

"Vedd a kabátod. Megyünk a rendőrségre." - tartotta felèm a dzsekim.

"Louis, hagyjál már! Dehogy megyek én a rendőrségre"

"Miért?"

Hazudnom kell..újra. Hülyének néznének. Tudom hogy nem ember volt a lakásomban. Tudom jól.

"Zayn már szólt nekik és most a lakást vizsgálják, én csak nem akartam visszamenni oda" - egészen jól tudok kamuzni.

"Szóval nincs gond?" - lazult el egy kicsit.

"Nincs" - kortyoltam bele a kávéba.

"Szóval Zayn" - hümögött.

"Mi van vele?" - kaptam fel a fejem.

"Valamit titkol"

"Tudom" - sóhajtottam - "De nem szeretnék beszélni róla."

"Ok. Holnap mit csinálsz?"

"Niallel megyünk az Adam Lambert koncertre"

"Hogy hogy hirtelen ilyen jóba lettetek?"

"Nem tudom, megszeretné hívni őt egy rádiòs interjúra"

x

Rendeltünk pizzát, Louis megágyazott nekem egy kicsit tv-ztünk majd elment aludni.
Egyszerűen nem tudtam lehunyni a szemem. Hol volt Mrs. Thomphson? Nagyon ritkán mozdul ki...este kizárt hogy elment volna. Mindegy valószínűleg lefeküdt. Miért kellett elmennie Zaynnek? Mi lehetett az a valami? Miért szorított a falnak? Hasonló gondolatokkal merültem álomba várva egy jobb napot.

x

Mivel rosszul aludtam, korán keltem tehát úgy döntöttem hogy csinálok reggelit. A kedvencünket csinálom. Feltörtem egy banànt majd belekevertem a palacsinta tésztába. Félbevágtam néhány epret amivel a palacsintát díszítettem és még egy pár áfonyaszemet a tetejére. Ízléses reggeli by me.
Attól tartottam hogy kihül ezért felvittem a kaját.

"Lou? Jó reggelt!" - mosolyogtam - "Csináltam reggelit"

"Jó reggelt"-"Jól néz ki, köszönöm."

Leültem az asztalához és én is enni kezdtem.
Büszke vagyok magamra. Régen még egy palacsintát se tudtam összehozni.

Talán haza kéne mennem. Ha világos van csak nem merészkedik oda.
Ma munkába kell mennem.
Letusolok, átöltözöm és egész nap a többiekkel leszek odabent egészem addig míg Niall sem végez. Úgy is vele leszek az este.

"Hazakisérjelek?" - kérdezte elgondolkodott arcom láttán.

"Megköszönném" - mosolyodtam el.

Taxival mentünk, elvégeztem mindent majd elkísért a munkahelyemre. Mindenki bent volt. A 4 srác úgy örült egymásnak, mintha sose találkozhatnának. Lebeszéltek már egy estét hogy elmennek bulizni. Louis ragazkodott ahhoz hogy csatlakozzak majd mert nem szeretne egyedül hagyni a tegnap estiek után. Hát okéé. Ez aranyos tőle.
Levezettük a műsorunkat , már csak Niall és Liam közös adása van aztán ahogy Niallel megbeszéltük ebédelünk a többiekkel és hozzám megyünk.

Chapter 9

Mi ez a hirtelen érdeklődés Niall felől?
Már jó néhány hónapja egy helyen dolgozunk és eddig szart rám. Nem értem. De az is lehet hogy csak aggódnak amiatt amit a rádióban hallottak. Ki tudja....

Nem akartam semmit sem csinálni, pedig arra a döntésre jutottam, hogy írok a szüleimnek. Inkább elhalasztom. Csináltam egy jó meleg teát majd leültem a fotelba a könyvemmel és elindítottam halkan a zenét. Olyan harmonikus lett a lakás, gondoltam gyertyát is gyújtok hogy fokozzam a hangulatom. Kényelmesen visszahelyezkedtem a fotelba most már egy almával és faltam a könyv sorait. Régen éreztem ilyen nyugalmat de valami most is rettentően zavar. Emiatt talán soha nem lehetek elég nyugodt...a tudat hogy nem vagyok egyedül. Olyan különös érzés...
   A csodálatos harmonikus pillanataimnak érzem hogy ennyi volt....újra rossz előérzetem van, de betudtam annak, hogy csak nem szoktam ilyen nyugodt lenni. Betudtam egészen addig míg nem kezdődött el egy újabb dolog ami megrémisztett. Mintha legalább 5 fokkal hidegebbé vált volna a szoba, a zene hangereje ugrált hol totál hangos, hol pedig mintha kikapcsolták volna, a gyertyáim lángjai kialudtak egy szempillantás alatt. Ha nincs a konyhából bevilágító fény a lakás vak sötéten állna, de pár pillanat múlva az is villódzni kezdett míg nem a villanykörte szétdurrant. Néma sikítás hagyta el a számat majd a sötétben tapogatózva próbáltam a lehető leggyorsabban kijutni a lépcsőházba. Már majdnem sikerült megmarkolnom a kilincset mikor valami megragadta a nyakam és a falhoz nyomott. Hosszú nyálkás ujjai és hegyes körme volt melyet mélyen belevájt a bőrömbe majd egy gonosz nevetés után újra kaptam levegőt de a lakáson nem változott semmi.
"Menekülj" - szólt egy ismerős hang a valami háta mögül de nem állt ott senki...senki
Villámsebességgel rohantam át a szomszédba. Szinte vertem az ajtót halálra rémülve,de senki nem nyitotta ki.
"Zayn!" - kiabáltam - "Zayn kérlek" - zokogtam - "engedj be..félek"
Letérdeltem az ajtó elé. Nem bírtam tovább állni. Féltem, borzasztóan féltem....
Egy erős kéz fogta meg a vállam, mire én reflexszerűen egy hatalmas pofont kevertem le az illetőnek. A félelem ás az adrenalin dolgozott bennem.
"Úristen, ne hara-" - nem engedte hogy befejezzem, felpattant a földről és bekísért a lakásba.
"Semmi gond" - mondta miközben megfogta a karom de úgy tűnt  ő ugyanolyan feszült mint én. - "Mi a baj? Mi történt a nyakaddal?" - kérdezte egyre magasabb hangon ahogy egyre idegesebbé vált.
"Nem hinnél nekem" - hajtottam le a fejem. A sokkot ami 5 perccel ezelőtt történt még mindig nem tudtam feldolgozni. A tüdőm tele volt annak a valaminek a rettenetes szájszagával. Akár a döghús egyéb gusztustalansággal összekeverve. Hányinger kerülget a szagtól.
"Próbáljuk meg" - megfogta a kezem - a kezem ah de édes - majd leültünk a kanapéjára. - olyan Zayn illat van itt. - gondoltam. Jesszusom úgy viselkedek mint egy őrült tinédzser.

Úgy döntöttem mégsem mondom el neki...Hogy miért? Mert Ő az a ritka helyes srác aki szóba áll velem és nem akarom elszúrni, hisz nekem nagyon bejön...azt hiszem.
Ki kéne találnom valamit ami hihető. Semmi magyarázható nincs a nyakamra ami értelmes lenne..

"Nem mondod?" - kérdezett engem fürkészve, de én csak szótlanul ültem ott, zavarban. - "Csak nem bántani akartak? Szívás nyomok?"

Hirtelen felkaptam a fejem. Ez egy nagyon jó válasz volna. Kissé bizonytalanul bólogattam.

"Akkor szóljunk a rendőrségnek" - ült le mellém megragadva a telefont. Ez nem jó igy. Nem történt ilyen valamit sürgősen ki kell találnom.

" Zayn, dehogy. Nem kell. Nézz rám semmi bajom"

"Látszik, hogy sírtál..."

"De semmi bajom" - kivéve hogy az életem borzalmas.

Egy ideig még nézett, hogy eldöntse hazudok-e igy hát próbáltam rezdületlen arccal állni a pillantását. Nem tudom hogy sikerült-e. Nem válaszolt. Lehet hogy elbuktam és tudja hogy füllentettem. A háta mögé nézett, majd vissza rám és óvatosan megölelt. Először nem fogtam fel de a felszültségem elszállt és teljesen ellazultam a karjaiban. Fejemet a mellkasának döntöttem ezért hátra dőlt a kanapén hogy kényelmesebb legyen. Olyan különös érzésem volt. De ez most kivételesen kellemes... Hallottam Zayn szívverését és úgy véltem talán túl gyors. Jobban ver mint az enyém amikor a közelében vagyok. Sokkal jobban. Vajon ő is kedvel?

"Di-diana.." - szólt halkan megzavarva a nyugalmamat - " kérlek menj el, mennem kell "

Ne. Nem akarom. Félek visszamenni....

Felálltunk, felvette a cipőjét és a dzsekijét, elkisért az ajtómig majd eltűnt a liftben. Köszönés nélkül.

Egy biztos. Ebbe a lakásba én nem megyek be egyedül....

Chapter 8

Kedves Diana,
Tudom, hogy nem érzed jól magad, hogy semmi sem tiszta. Szeretném, ha nem is próbálnád helyrehozni a dolgokat. Az az én dolgom. Nem tudod ki vagyok és ne is akard megtudni. Nem szabadna felfednem magam. Nehéz ezt a levelet megírni, nem tudod miért, de lehet hogy egyszer elmondom. Talán feladok majd mindent. Bár nem szabadna. Végig kísértem az életed. Nem hiszem hogy emlékszel rám.  3 éves korunkig ismertük egymást. Aztán többet nem láttál engem. Sőt kizárt, hogy  emlékszel, de ez mindegy. Tudd, hogy a szüleid még most is keresnek és szeretettel várnak vissza téged. 
Ez nem egy rajongói levél, bár szeretlek ezt nem annak szántam. Igen szeretlek. Nem ismersz, de én mindent tudok rólad....  
Szeretném, ha beszélnél a szüleiddel, szeretném, hogy boldog és egészséges legyél, hogy találd meg a számodra tökéletes férfit és szülj neki olyan csodálatos gyerekeket mint amilyen te vagy. Megígéred nekem? Ezt szeretném, még ha fáj is .-sírt. A papírra rászáradtak a könnyek és a szöveg alig  olvasható- Én szeretnék lenni az a férfi, de ez lehetetlen. Nekem más dolgom van. 
Keresd meg a szüleid. Nem mérgesek, nem is voltak. Egyszerűen csak szomorúak, összetörtek. Mi lett a kislányukkal....tudni szeretnék, hogy minden rendben van-e veled. Gondolj bele mit élnek át évek óta. Bele fognak betegedni és akkor is magadat fogod hibáztatni. Kérlek....
Sok minden kavarog bennem, amit nem tudhatsz, a nagy részét elmondanám, de nem szabadna, nem értenéd és megfogalmazni sem tudom. Túl sok mindenen agyalok és azért. De tudd hogy a szüleid és én, még ha nem  ismersz, mindig szeretni fogunk.
                              xoxo your angel

Miiii van?

Honnan tudja, hogy mi van a szüleimmel? Ki ez? Szeret engem? Hogy érti hogy végig kísérte az életem? Miért sírt? A levél őszinte de mégis tele van titkokkal és rejtélyekkel.,,,
Megebédeltem, fizettem majd Niallhez indultam.Muszáj megtudnom ki írta.
Jobban belegondolva meg kéne látogatnom a szüleim vagy valahogy jelezni nekik, de mi van ha ez a valaki is csak egy szélhámos? 

"Szia Di" - tárta ki előttem az ajtót Niall.
"Szia, segítenél? Ki adta oda a levelet?" - léptem be az ajtón.
"Nem tudom, nem láttam az arcát" - vonta meg a vállát.
"És nem mondott semmit?"
"Csak azt hogy adjuk át neked."
"Kár..."- sóhajtottam - "Nos..köszi. Holnap találkozunk. szia"
"Máris mész?" - ragadta meg a csuklóm.
"Csak kíváncsi voltam.."
"Akkor várj, felkapok egy kabátot és hazaviszlek kocsival, jó?" - vette fel a cipőit.
"Igazán nem kell"
"De, szívesen. Amúgy sem beszélgetünk soha csak a munkahelyen" - mosolygott, miközben belebújt a kabátjába.
"Jobban szeretek gyalogolni. Tényleg nem kell"
"Akkor hazakísérlek" - szögezte le.
Bezárta mögöttünk az ajtót, majd csendesen sétáltunk. Ez sokáig fog tartani. Elég messze lakom tőle....
Nem vagyok beszédes típus és a némaságomat fokozta az hogy csak ketten vagyunk és hogy a levélen járt az eszem.
"Munkába menet a telefonomon titeket szoktalak hallgatni"-szólaltam fel végre.
"Naa, már megint a munka.."- nevetett-"Szerintem beszélhetnénk másról is"
"Megpróbáltam beszélgetni!" - motyogtam az orrom alatt, de meghallotta.
"Ez nekem is új...nem szoktunk beszélgetni és én szívesen elkezdeném."
"Akkor kezdjük" - mondtam unottan.
"Mi van a családoddal?"
 Egy pillanatra megálltam. Soha senki nem kérdezte őket. Összeszorult a torkom....
 "Ezt nem hagyhatnánk? Kényes téma" - mondtam akadozva és egy kövér könnycsepp gurult végig az arcomon.
"Ne haragudj, nem akartam"- szabadkozott majd nyugtatásképp magához ölelt. - "Váltsunk témát! Eljössz velem az Adam Lambert koncertre? Megakarom hívni egy interjúra a rádióban"
"Ő a kedvenc énekesem! Szívesen elmegyek" - mosolyodtam el halványan.
"Akkor szombaton elvigyelek, vagy ott találkozunk? Inkább érted jövök, ha nem gond..."
"Rendben" - csak ennyit tudtam kinyögni, majd gyorsan felsiettem a lakásba.

Chapter 7

Köszönöm szépen a feliratkozót :D Nos..itt az új rész. Jó olvasást :) xx


Már majdnem elfelejtettem, hogy mi vár rám...


Louis lehuppant a tv elé és várta, hogy csatlakozzak hozzá. Furcsa volt Zayn távozása. Itt akart maradni, majd mire Lou meghívja lelép?  Furcsa egy személyiség...
Lassan odabotorkáltam és leültem mellé.
  "Nem lesz semmi baj" - suttogta, mint aki teljesen biztos ebben - "Lehet, hogy csak szórakozott valaki, de nyugodj meg én itt leszek, ahogyan a szomszéd srác is. Tényleg ki is ő?"
 Most nem akartam beszélni róla ezért inkább egy legyintéssel elintéztem. Ő vállat vonva tartotta a jó kedvét miközben berakott egy filmet.
 "Te idióta" - vágtam tarkón. - "Horror filmet hozol? Van miért félnem így is"
 "Nyugiiii. Pont azért hoztam,hogy ne egy idióta miatt félj, és én itt vagyok. Nem kell aggódnod." - mosolygott a tarkóját vakargatva.
 Bíztam benne és tudom, hogy jó szándékkal hozta, de akkor sem értettem. Durcásan a hűtőhöz mentem és mindent kipakoltam amit elfogyasztásra méltattunk. Betette az első filmet. Démonok között .
Nem tetszett a címe, pláne hogy igaz történet az alapja...elvileg. Miközben néztük az interneten rákerestem erre a házaspárra. Léteznek. A nő még ma is él, de a férje nem olyan régen elhunyt. Minden paranormális jelenséghez értettek. Ördögűzést és mindenfélét végrehajtottak már, de volt olyan is amire találtak rendes magyarázatot. Többször felsikoltottam a film alatt amit Lou nagyon élvezett. Kinevetett, de megengedte, hogy valahányszor megijedek megszoríthatom a kezét. Szerintem többet nem engedi. Úgy szorítottam hogy szegénynek elfehéredtek az ujjai.
"Sört?" - kérdezte. Hevesen bólogattam, mire elővett két üveggel. Egyre többet ittunk. Nem is értem miért van felszerelkezve ennyi sörrel. Kezdtem feloldódni és nem foglalkoztam a jelenlegi problémáimmal. Jó érzés volt. Bárcsak a holnap reggeli következménye is jó érzéssel töltene el, de sajnos nem tudtam leállni. Tudtam, hogy most csak ártok magamnak, de jónak tűnt elbújni a részegség mögé. Nem gondoltam, hogy a sörtől ennyire le lehet részegedni, ahogyan azt mi tettük. Teljesen ellazultam, a szemeim is nehezedni kezdtek és már Lou arcát sem láttam tisztán. Hánynom kell. Szédültem. Louis botladozva de megpróbált elkísérni a mosdóba de mielőtt elértük volna kidobtam a taccsot. Ugh. A hányásszagtól Lou sem bírta sokáig és neki is feljött az eddig elfogyasztott nasi. Csodás. Hányásban úszik a lakásom.
   Egyszer csak megjelent Zayn. Louist visszaültette a kanapéra, engem pedig felemelt a fürdőbe vitt megmosta a szám, majd lefektetett a szobámban. Hogy jött be? Bezártam utána az ajtót...
Szépen betakart, lassan kisétált, de hallottam ahogy leáll Louisval veszekedni. A fejfájástól csak kis hangfoszlányokat hallottam, de a lényege az volt, hogy Louisnak nem kellett volna hagynia hogy igyak és hogy milyen felelőtlen volt. Persze Lou nem válaszolt, csak tűrte. Legszívesebben kimentem volna, hogy kiálljak mellette de a maradék alkohol ami a testemben maradt megakadályozott ebben.
Ahogy fülelni próbáltam, lassan elnyomott az álom.

*

Reggel Lou ébresztett pirítóssal, narancslével és fájdalomcsillapítóval. Az utóbbi nagyon is jól jött.  Csüggedten leült az ágy szélére és néha-néha egy sajnálkozó pillantást vetett felém. Vártam míg hat a  gyógyszer majd felé fordultam.
"Nem te tehetsz róla"
"De igen, Zaynnek igaza van" - sóhajtott - "Nem kellett volna hagynom, így is veszélyben vagy, ha nem csak kitalálták...nem szabad ilyeneket kockáztatni. Szerencse hogy itt volt"
"De te nem tehetsz róla. Én kértem sört. Nekem is lehetett volna annyi eszem hogy  nem fogadom el."
"Hanyagoljuk a témát. Mindkettőnknek menni kell dolgozni. Pattanj" - erőltetett egy mosolyt a cuki borostás pofijára. Olyan kisfiús. Felállt majd kiment hogy öltözhessek.
Elmentünk az ő munkahelyére, ahol minden reggel kiszolgál. Ez ma sem volt másképp.
Hamarabb mint általában, de ott voltam a munkahelyemen. Épp léptem volna be az épületbe, mikor valaki kapucnival a fején kirontott. Ahogy elsuhant mellettem megcsapott az illata. Ez...ez..ez az az illat. Az illat amit az idegenen éreztem. Aki megszabadított a drogtól. Megfordult a fejemben hogy az ő. De az lehetetlen. Legszívesebben utánamentem volna,hogy megtudjam ki ez, de furcsamód Zayn járt a fejemben. Háromszor is feltűnt mikor komolyabb bajba kerültem. Az erkélyes és a kocsmás incidens. És a tegnap. Tudom az nem volt semmi komoly, de én akkor sem értem. Amíg ott volt nálam semmi nem történt. Hogyan jutott be a lakásba? Tisztán emlékszem, hogy kulcsra zártam az ajtót. Az arcomra kiült hogy milyen zavarodott is vagyok valójában.  Megfogtam a kávém és vártam, hogy cseréljek Niallel, aki imád jókedvet teremteni a hallgatókba hogy jól induljon a napjuk. A másik munkatársam Harry és Liam. Harold valaha együtt dolgozott Louisval a pékségben. Azóta legjobb barátok. És ő a főnök. Elég szigorú nem is vagyunk olyan jóban. Inkább csak elviseljük egymást. Nem vagyunk olyan viszonyban mint Niall és én. Pedig azt sem nevezném nagy bratyizásnak, de azért szeretjük egymást. Még Harryvel is. Az egész munkaközösséggel. Visszatérve Louisra és Harryre....Louis is dolgozhatna itt, mert vicces, hangos és bulizós. Harry fel is ajánlotta neki. Azóta is azt hajtogatja hogy átgondolja. Számára a hely még mindig fel van tartva. A női munkatársam pedig  Jojo. Vele is csak köszönő viszonyban állok, de igazából mindannyian jól megvagyunk.
 Mindenkinek van egy társa akivel együtt vezeti a műsort. Nekem pont nincs, de jó ez így.
"Ezt a számot egy idegen küldte...nem másnak mint Diananak kedves kollégámnak." - beszélt Niall nagy boldogan, miközben én kint álltam a stúdió ajtaja előtt megdöbbenve. - "Az illető személyesen jött el, és egy üzenetet is küldött amit nem tehetek közzé" - nevetett.
 Olyan bolond  ez a srác. Most csak kíváncsivá tett mindenkit. Minek mond ilyet ha úgy se közli a hallgatókkal? Ok nélkül is felnevettem ez a barmon. Kb. még 10 percig tartott a show-ja majd Liammel nevetve jöttek ki a helyiségből. Volt pár perc előnyöm  amíg berakták szünetként a zenét és kaptam az alkalmon hogy átadja az üzenetet. Egy boríték volt. Nem volt időm hogy megkérdezzem ki volt. Talán a kapucnis? Még beleolvasni sem volt időm. Egész délelőtt szúrta az oldalam a kíváncsiság. Befejeztem a műsort, elköszöntem mindenkitől, beültem egy étterembe ebédelni és ezt az időt szántam a boríték felnyitására és a benne elhelyezett levél alapos elolvasása. Rendeltem, majd lassan felnyitottam a borítékot. Semmi nem volt rajta. Csak is az én nevem. Se eladó, se lakcím. Különös. Kivettem a levelet, ami kézzel volt írva. Néhol elmosódott az írás de majd az olvasása után jobban szemügyre veszem. Visszavezettem a tekintetem a lap tetejére és olvasni kezdtem.....

Chapter 6

Húú nagyon szépen köszönöm mind a kettő kommentet. :) ngyon sokat jelent. Később hoztam mint ahogy ígértem és nem is lett olyan jó. Jó olvasást!:D xx


A félelem miatt nem tudtam visszatartani a könnyeim és Zayn karjaiba borultam remélve hogy segít nekem...

*

Karjába vett és lassan bekísért a saját lakásomba. Mi történik körülöttem?
 "Hallgattam a rádiót" - mondta Zayn miután leültetett a kanapéra. "Itt maradok"
  "Köszi, de nem kell, nyolc körül jön Louis" - szipogtam
  "Attól még itt lehetek nem?"
   "Ezt majd Louisval megbeszélem"
 "Legalább addig amíg nem jön"
    sóhajtottam, majd beadtam a derekam.
  "jól van, kérsz teát vagy valamit?"
  "Ha te is iszol"

Fel tettem a vizet forrni, előkészítettem a filtert, a cukrot és a citromot ő pedig az asztalnál ült az ujjaival játszva. Nem szóltunk egymáshoz, hosszú ideig ami kezdett kínos csenddé alakulni, amit ki nem állhatok, de mégsem tudtam egy idegennek mit mondani...

Miután megcsináltam a teánkat odasétáltam a konyha közepén álló asztalhoz ahol Zayn üldögélt végig engem nézve, ami felettébb zavaró volt. Attól féltem hogy összegabalyodik a lábam és elesek ráborítva a forró teát, de szerencsére ilyen nem történt. Visszasétáltam a konyhapulthoz egy kis sütiért , megköszönte, majd leültem vele szembe. Lassan és csendben kortyolgattuk a gőzölgő teát és jól szemügyre vettem. Sötét haja, mogyoró barna szemei, borostás arca és halvány rózsaszín ajkai, az egész lénye hosszú percekig fogságban tartott. Egyszer csak a tekintetünk találkozott és biztos vagyok benne hogy égett a fejem... Ez egy irtó helyes pasi. Talán 2 évvel ha idősebb nálam.
 Most azonnal verd ki a fejedből ezeket a gondolatokat. Ő egy idegen! Ne is próbálkozz nála, látszik hogy rosszfiú.
A tudatalattim....utálom. Valahányszor csinálok valamit végül midig az eszemre hallgatok, vagyis a tudatalattimra. Néha a szívem igazán felül kerekedhetne rajta...nem rossz srác ő...igaz hogy nem ismerem de kétszer is ott volt mikor bajban voltam. Szerintem nagyon is jó ember. Nem ítélhetünk el senkit csak úgy.

 "Van rajtam valami?" - kérdezte mosolyogva ezzel visszaterelve engem a valóságba, de még mindig itt ül szóval lehet hogy ez mégsem az.....
"Nem semmi, bocsi" - mosolyogtam kínosan.
"Hamarosan itt a barátod" - utalt Louisra.  Ő itt Londonban az egyetlen barátom...
"igen, tudom"

Újra csend...
Félek hogy baromságot mondok, az agyam is kikapcsol és most nem tudok gondolkozni, de mintha mégis egy hullámhosszon lennénk..nem tudom mit gondoljak.


Remélem nem baj ha hamarabb megyek 2 perc múlva nyisd ki az ajtót :) xx Lou

jött az SMS Louistól. Ennek nagyon örülök legalább nem kell továbbra is kettesben lennem Zaynnel. Tudom hogy simán elküldhetném de nem akarom. Még magamon se tudok kiigazodni szent isten....

"Pillanat" - mondtam Zaynnek majd lassan az ajtóhoz sétáltam izgatottan várva hogy drága barátom megérkezzen. És 3.....2....1

"Jó estét! Ön kért testőrt, ki vigyáz és poénkodik?" - jött be az egykerekűjén egyensúlyozva kajával és DVDk-kel. "Mr. Titokzatos csatlakozna hozzánk?" - nevetett Lou. A jó kedvétől én is kezdtem jobban érezni magam.

"Köszönöm, nem"- rázta a fejét mosolyogva - "Köszönöm a teát, ha valamire szükséged van én a szomszédban vagyok" - kacsintott majd eltűnt az ajtó mögött...
Jól kezdődik az este. Már majdnem elfelejtettem mi vár rám....