Chapter 9

Mi ez a hirtelen érdeklődés Niall felől?
Már jó néhány hónapja egy helyen dolgozunk és eddig szart rám. Nem értem. De az is lehet hogy csak aggódnak amiatt amit a rádióban hallottak. Ki tudja....

Nem akartam semmit sem csinálni, pedig arra a döntésre jutottam, hogy írok a szüleimnek. Inkább elhalasztom. Csináltam egy jó meleg teát majd leültem a fotelba a könyvemmel és elindítottam halkan a zenét. Olyan harmonikus lett a lakás, gondoltam gyertyát is gyújtok hogy fokozzam a hangulatom. Kényelmesen visszahelyezkedtem a fotelba most már egy almával és faltam a könyv sorait. Régen éreztem ilyen nyugalmat de valami most is rettentően zavar. Emiatt talán soha nem lehetek elég nyugodt...a tudat hogy nem vagyok egyedül. Olyan különös érzés...
   A csodálatos harmonikus pillanataimnak érzem hogy ennyi volt....újra rossz előérzetem van, de betudtam annak, hogy csak nem szoktam ilyen nyugodt lenni. Betudtam egészen addig míg nem kezdődött el egy újabb dolog ami megrémisztett. Mintha legalább 5 fokkal hidegebbé vált volna a szoba, a zene hangereje ugrált hol totál hangos, hol pedig mintha kikapcsolták volna, a gyertyáim lángjai kialudtak egy szempillantás alatt. Ha nincs a konyhából bevilágító fény a lakás vak sötéten állna, de pár pillanat múlva az is villódzni kezdett míg nem a villanykörte szétdurrant. Néma sikítás hagyta el a számat majd a sötétben tapogatózva próbáltam a lehető leggyorsabban kijutni a lépcsőházba. Már majdnem sikerült megmarkolnom a kilincset mikor valami megragadta a nyakam és a falhoz nyomott. Hosszú nyálkás ujjai és hegyes körme volt melyet mélyen belevájt a bőrömbe majd egy gonosz nevetés után újra kaptam levegőt de a lakáson nem változott semmi.
"Menekülj" - szólt egy ismerős hang a valami háta mögül de nem állt ott senki...senki
Villámsebességgel rohantam át a szomszédba. Szinte vertem az ajtót halálra rémülve,de senki nem nyitotta ki.
"Zayn!" - kiabáltam - "Zayn kérlek" - zokogtam - "engedj be..félek"
Letérdeltem az ajtó elé. Nem bírtam tovább állni. Féltem, borzasztóan féltem....
Egy erős kéz fogta meg a vállam, mire én reflexszerűen egy hatalmas pofont kevertem le az illetőnek. A félelem ás az adrenalin dolgozott bennem.
"Úristen, ne hara-" - nem engedte hogy befejezzem, felpattant a földről és bekísért a lakásba.
"Semmi gond" - mondta miközben megfogta a karom de úgy tűnt  ő ugyanolyan feszült mint én. - "Mi a baj? Mi történt a nyakaddal?" - kérdezte egyre magasabb hangon ahogy egyre idegesebbé vált.
"Nem hinnél nekem" - hajtottam le a fejem. A sokkot ami 5 perccel ezelőtt történt még mindig nem tudtam feldolgozni. A tüdőm tele volt annak a valaminek a rettenetes szájszagával. Akár a döghús egyéb gusztustalansággal összekeverve. Hányinger kerülget a szagtól.
"Próbáljuk meg" - megfogta a kezem - a kezem ah de édes - majd leültünk a kanapéjára. - olyan Zayn illat van itt. - gondoltam. Jesszusom úgy viselkedek mint egy őrült tinédzser.

Úgy döntöttem mégsem mondom el neki...Hogy miért? Mert Ő az a ritka helyes srác aki szóba áll velem és nem akarom elszúrni, hisz nekem nagyon bejön...azt hiszem.
Ki kéne találnom valamit ami hihető. Semmi magyarázható nincs a nyakamra ami értelmes lenne..

"Nem mondod?" - kérdezett engem fürkészve, de én csak szótlanul ültem ott, zavarban. - "Csak nem bántani akartak? Szívás nyomok?"

Hirtelen felkaptam a fejem. Ez egy nagyon jó válasz volna. Kissé bizonytalanul bólogattam.

"Akkor szóljunk a rendőrségnek" - ült le mellém megragadva a telefont. Ez nem jó igy. Nem történt ilyen valamit sürgősen ki kell találnom.

" Zayn, dehogy. Nem kell. Nézz rám semmi bajom"

"Látszik, hogy sírtál..."

"De semmi bajom" - kivéve hogy az életem borzalmas.

Egy ideig még nézett, hogy eldöntse hazudok-e igy hát próbáltam rezdületlen arccal állni a pillantását. Nem tudom hogy sikerült-e. Nem válaszolt. Lehet hogy elbuktam és tudja hogy füllentettem. A háta mögé nézett, majd vissza rám és óvatosan megölelt. Először nem fogtam fel de a felszültségem elszállt és teljesen ellazultam a karjaiban. Fejemet a mellkasának döntöttem ezért hátra dőlt a kanapén hogy kényelmesebb legyen. Olyan különös érzésem volt. De ez most kivételesen kellemes... Hallottam Zayn szívverését és úgy véltem talán túl gyors. Jobban ver mint az enyém amikor a közelében vagyok. Sokkal jobban. Vajon ő is kedvel?

"Di-diana.." - szólt halkan megzavarva a nyugalmamat - " kérlek menj el, mennem kell "

Ne. Nem akarom. Félek visszamenni....

Felálltunk, felvette a cipőjét és a dzsekijét, elkisért az ajtómig majd eltűnt a liftben. Köszönés nélkül.

Egy biztos. Ebbe a lakásba én nem megyek be egyedül....