Trailer...

Sziasztok, drága nem létező olvasóim :3
Életemben először, megpróbáltam trailert csinálni a bloghoz.
Nem nagy szám...sőt egyszerűen röhejes hogy milyen béna lett xd

ITT találjátok meg:P

igyekeztem mindent beleadni de sajnos csak ennyire telt tőlem.


Az új rész nem sokára várható:)

xx

Chapter 5

Sziasztok! Köszönöm szépen a megjegyzést és mivel vége a felvételinek és most már gépem is van hosszabbakat és gyakrabban tudok lenni:) Írni fogom folyamatosan mostantól a részeket, akár kapok megjegyzést akár nem, de ha ti is bloggerek/bloggerinák vagytok ti is elvárjátok hogy komizzanak nem? Mindegy, meghoztam az új részt. Jó olvasás! xx


*
"Hol vagyok?" - kérdeztem magamtól hangosan.
"A pokolban"-nevetett valaki.
   A hideg is kirázott a hangjától, így futni kezdtem a hanggal ellenkező irányba.
"Nem menekülhetsz!"
Egy vérvörösre festett ajtóhoz rohantam, ami az egyetlen menekülésemre szolgáló dolog lehetett.
Sietősen lenyomtam a kilincset ami rögtön le is tört. A kulcslyukon árnyak kúsztak be a hatalmas sötét néhol lángoló terembe. Rám másztak...kapálóztam és segítségért kiáltoztam teljes mértékben sikertelenül. Nem tudtam mást csinálni...feladtam magam és hagytam hogy az árnyak ellepjék a teljes énem. Becsuktam a szemem és soha többé nem akartam kinyitni. Csak hangokat hallottam...
ismerős hangokat:
      "Kisemmiztél minket"   
 "Elhagytad a családot"
    "Még mindig re-habon vagy?"   
 "Szörnyű ember vagy"  
  "Nem drogosnak neveltelek" 
és a hangok nem hagyták abba...ezek a hangok a szüleim voltak...
A szemeim még mindig nem mertem kinyitni.. a pokol?! szörnyű!!! miért csinálják??? ez a legrosszabb dolog amit velem tehetnek. Lassan felnyitottam a szemem és a könnyeket nem tudtam visszatartani. Minden homályos volt körülöttem, az arcom is szétázott ,ahogyan a sós könnyek végigszántották az arcom majd a földnek nem nevezhető talajra hullottak.
Szipogást hallottam. Megtöröltem a szemem hogy jobban lássak, de nem segített. Felnéztem a szipogás irányába és egy sötét alakot láttam...azt is homályosan.
 "Nem így akartam..SZERETLEK"-sírt miközben szótagolva mondta az utolsó szót nyomatékosítva ezzel. 
 "K-ki vagy?" - kérdeztem de ekkor éles fájdalom hasított végig a testemben és....
*


A testem remegett és izzadtam. Az egész csak egy rossz álom volt. A legrosszabb...
Amit  a szüleim mondtak, rettentően fájt, ahogy az is hogy igazuk van. Nem direkt voltam függő és még mindig belehalok a bűntudatba amiatt amit velük tettem. Szörnyű ember vagyok...undorodom magamtól.

Hajnali 4 óra van. Gondoltam elmegyek kicsit sétálni.
Az eső zuhogott, de nem érdekelt csak haladtam tovább  a sötétben. Abban reménykedtem hogy a szakadó eső lemossa a bűneim..de hiába. Nem tudok mit tenni  a múlttal szemben. Örök bűntudattal fogok élni és azzal együtt a pokolba jutni. Ők mindig is szerettek engem és mindent megtettek azért hogy nekem jó legyen...

Az sötét ég lassan átváltott szürke színűvé és az eső nem hagyott alább. Az emberek egyre csak gyűltek az utcán, jöttek kinyitni a boltokat stb. Gyorsan telik az idő...
Hazamentem hisz ma munkába kell mennem. Letusoltam, megszárítottam a hajam, felöltöztem majd siettem a pékségbe reggeliért.
 "Hello Diana! Szokásos?" - kérdezte meg Louis most is olyan jó kedvvel mint minden reggel.
"Szia, igen köszi"
 "Már készültem, tessék itt van" - mosolygott , majd odaadta a visszajárót. "Valami gond van?"
 "Csak ami mindig, na szia holnap jövök"
"Mint mindig,Szia"
    Most már sietősre vettem a lépteim hogy beérjek a rádióállomásra.
Ma volt egy különös betelefonáló...a hangja rekedtes és ijesztő volt. Azt mondta meg fog találni és végez velem..tudom hogy vannak emberek akiknek nem ártana a bolondok házába kerülni mert képesek beteges dolgokra.
Úgy döntöttem hogy munka után nem taxival megyek. Ki tudja nem-e a taxis az aki telefonált. Buszozok. De előtte be kell kapnom valamit. Ha ideges vagyok, muszáj ennem. Bementem a legközelebbi élelmiszer boltba és felszerelkeztem kajával. Még utoljára bementem a pékségbe is. Szükségem van szénhidrátra.
   "Minden oké?"-kérdezte Lou aggodalmasan
  "Nem! Nagyon félek"
  "Tudok csinálni bármit is?"
 "Nem hiszem..."
  "Átmenjek este, hogy ne legyél egyedül?"
  "Megkérhetlek?"
 "Átmegyek, és a rendőrséget is gyors hívóra tesszük, jó?"
 "köszönöm"
Ezzel el is mentem és próbáltam nem kerülni a tömeget. Nem is bírtam volna hisz néha megállítottak és azt mondták hogy én vagyok a kedvenc rádiósuk és aggódnak stb, ami nagyon jól esett. Viszont volt egy 16 év körüli lány...mutatott egy cikket az interneten ami rólam szólt és az idegenről. Remélem gyorsan terjed és a rendőrség nyomozni kezd vagy hasonló.

Igyekeztem minél hamarabb bejutni a kapun, majd átvergődni magam a lépcsőházon, ami most kimondhatatlanul ijesztőnek tűnt. Minden sötét volt, szinte futottam mikor egy alakot láttam meg magam előtt és hatalmasat sikítottam.

Hirtelen mögöttem termett Zayn, amitől megint csak felsikítottam viszont a lépcsőház olyan lett mint általában. Koszos és fényes. A félelem miatt nem tudtam visszatartani a könnyeim és Zayn karjaiba borultam remélve hogy segít nekem.
     

Chapter 4

"Tudom" - mosolygott - "Èn meg Zayn, gyere, hazaviszlek"

"Igazán nem kell..."

"De hisz èn is arra megyek"

"Nem tu..." - nem tudtam befejezni mert megfogta a karom és a kocsijához vezetett.

"Megtisztelnél vele" - nyitotta ki nekem az ajtót. Kész úriember. Beszálltunk a kocsijába. Kicsit ijesztő volt, hisz sosem ülnék be egy idegen kocsijába, de azért biztonságot érzek mellette. Viszont
az imént történtek az elmémbe vésődtek. Komolyan egy angyalt láttam, vagy csak képzelgek? Zayn hogy a fenébe tudott akkorát lökni azon a szerencsétlen köcsögön? Ha az adrenalin szintje az egekig szökött volna akkor sem lehet ekkorát dobni főleg nem egy 100 kg-os részeg fickón.
"Minden rendben?" - terelt vissza a valóságba a hangja ami felettébb ismerősnek tűnik, de nem ugrik be hogy honnan...
"Igen persze csak elbambultam. Mi történt velem? Te végig mellettem voltál?" - tettem fel gyorsan a kérdéseket.

"Elájultál az erkélyen, én átmásztam bevittelek a szobádba és igen ott voltam...vigyázni akartam rád."

"Nos..umm..köszönöm" - motyogtam

"Megjöttünk" - parkolt le

"Biztos jól vagy?"

"Igen"

"Akkor jó éjt, és köszi mégegyszer"

*

Miután letusoltam kiültem az erkélyre és a fényes Londont bámulva gondolkodtam... Zayn olyan furcsa.  Van valami titka ami vonzz engem de valamilyen szinten úgy érzem ebbe nem kéne belekotnyeleskednem...

Lefeküdtem de aludni képtelen voltam..csak az este tortentei kavarognak a fejemben.

Chapter 3

Sziasztok! Csak annyit mondanék hogy legközelebb 2 komment utan hozom az új részt es elev rovid lett ...sajnalom jo olvasát! Xx :)

Egy ideig még álltam és néztem ahogy a gépe egyre csak távolodik tőlem...újra.
Sajnos nem volt üres taxi így kénytelen voltam haza gyalogolni ami nem kevesebb mint fél óra...
Az utóbbi időben történtek miatt jobban félek a kelleténél. Talán paranoiás vagyok. Igen, ez elég valószínű.
Gondoltam levágom az utat hogy hamarabb hazaérjek. Lehet hogy nem kellett volna. Olyan rég jártam erre. Bezárt a kisállat kereskedés és kocsma nyílt helyette.... Vajon mi lehet szegény  állatokkal? Vagy csak átköltöztek? Az volt az első munkahelyem...imádtam.
A kocsma előtt próbáltam sietősre venni a lépteim, de pont akkor léptek ki onnan ketten. Egymásba kapaszkodva jöttek felém.

"Cicám, ne ilyen sietősen" - kapta el az egyik erősen a csuklóm

"Eressz el" - kiabáltam hátha meghallja valaki, de csak még több csávó tolta ki a seggét a bárból.

"Ne állj ellent" - suttogta a nyakamba, a kezeit pedig egyre lejjebb csúsztatta. A szivem iszonyúan vert a félelemtől.

"Nem hallottad te részeg disznó?" -  kiabálta valaki mellőlem, majd behúzott az egyiknek.

"Vigyázz!" - sikoltottam. A másik egy kést rántott elő a kabátja belső zsebéből és támadni akart. Nagyon ismerős valahonnan ez a srác, bár az utcai fények nem világítanak eléggé hogy rájöjjek.
Megfogta a részeg férfit és mintha szuper ereje lenne belökte a bár kirakatába. 10 métert biztos repült. Üvegszilánkok hevertek mindenhol a közelében. A legtöbb ember elmenekült a helyszínről de én figyeltem hogy él-e még. Hirtelen a férfival kb egyidős ember termett mellette, lehajolt hozzá majd a srácra nézett aki leütötte és most az úton térdel lehajtott fejjel. Közelebb akartam menni hogy segítsek, de olyat láttam amit soha nem fogok elfelejteni.

Egy szempillantás alatt mindketten eltűntek. A megmentőmhöz sétáltam aki még mindig háttal volt és a földön térdelt. Remegő kézzel a vállához értem, mire rám pillantott. Ő volt nálunk reggel... Felállt velem szemben, és ahol térdelt egy kisebb vértócsa volt. "Megvágott?" - nyúltam aggódva a kezeiért, de ő elhúzta őket. - "Köszönöm, hogy segítettél. Minden rendben? Vérzel!" "Minden rendben amíg te is jól vagy" "Diana vagyok" "Tudom" - mosolyodott el - "Én Zayn. Gyere, hazaviszlek"

Chapter 2

Nagyon szepen koszonom a 3 komit...vagyis 4-et .x Nem nagyon volt otletem hogyan is irhatnam meg ezt a reszt de igyekeztem. Jo olvasast! :) x

Sajog a fejem...a szobámban vagyok az ágyamban fekszek. Erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem. Ed és egy idegen srác beszélgettek az ágyam végében észre nem véve hogy felébredtem. Hallgatóztam egy kicsit.
-Mit kerestél nála? -kérdezte Ed.
-A szomszéd rokona vagyok és átküldött mert látta hogy az erkélyen fekszik-magyarázta az idegen. Ismerik egymást? Nem hiszem...
-Honnan tudtad hogy engem kell hívni?
-Ed! Azt hittem turnén vagy-szóltam halkan, mire mindketten rám kapták a tekintetüket.
-Umm...igen így van-jött zavarba-az éjjel jöttem vissza...
-De mi nem rég beszéltünk-motyogtam könnyes szemmel.
-Azóta eltelt egy nap - szólt az idegen.
-Mi? De...
- Kösz hogy vigyáztál rá - szólt neki Ed és kitessékelte.
A nevét se tudom, és Mrs. Thompsonnak tudomásom szerint nincs semmilyen rokona. Már a megjelenése is rejtélyes a srácnak.  Furcsa. Itt volt végig velem míg aludtam? Nem szoktam az embereket alaposan megbámulni de őt mégis...mogyoróbarna szem, alig észrevehető borosta, tökéletesen beállított haj, zárkózott és titokzatos személyiség és több helyen tetoválások díszítették. A jobb karját és a mellkasán is volt egy ami kicsit kikandikált a pólója nyakánál.

Bevettem  egy fájdalomcsillapítót. Basszus! Elkéstem. Visszarohantam a szobámba de Ed elkapott és mintha olvasott volna a fejemben.
-Nyugi, betelefonáltam ma és holnap nem kell bemenned csak majd be kell pótolnod mert hiányolnak a hallgatók - mosolygott
-Köszi, elmondanád ki volt ez a srác?
-Nem tudom viszont este vissza kell utaznom New Yorkba, tudod ma lépek fel a Madison Square Gardenben- húzta ki magát büszkén.
-Tudom - öleltem meg .
-Szeretnéd megnézni? -kérdezte
-Szeretném, de tudod hogy nem szeretem se Amerikát sem az amerikaiakat...
-Tudom...akkor majd egy hónap múlva találkozunk...
-Még ne menj el! Hiányoztál...félek egyedül lenni -csúszott ki a számon
-Mi a baj? Mi történt?
-Semmi, semmi.
Nem is beszéltünk többet egészen a búcsúzásig. Elkisértem az ő házába majd ki a reptérre.
- Felhívlak ha megérkeztem, nyugodtan hivj bármikor. Ha nem  veszem fel akkor majd visszahivlak.-adott egy puszit a homlokomra.
-Szia- öleltem meg. Nem akartam érzelmes búcsút váltani mert csak mégjobban hiányozna. Elengedtük egymást majd felszállt a gépére.

Nem tudom mi van velem...a helyesirasi hibakert bocsanatot kerek de sajnos telefonrol irtam... De ahogy az elozot ezt sem igy kepzeltem es rovid is lett de remelem hogy azert tetszett..vagy ha nem csak hazudj ;)

Chapter 1

Nagyon szépen köszönöm a két kommentet. :) nem gondoltam hogy már másnap ennyit elérek a prológussal szóval tényleg hálás vagyok ezért úgy döntöttem hogy hozom az új részt.  Jó olvasást! xx :)



Megittam a reggeli kávémat majd lazán beértem 9-re, hogy megkezdjem a műszakomat. Egészen délig tartottam a lelket azokban akik a rádiót hallgatják, kamionosok, kávézók stb. Mondhatni szeretem a munkám.
Taxival mentem haza és a csávó az én  drága kollégámat hallgatja, Jamest. Egyszer csak megszólalt a rég nem látott unokatestvérem dala a Lego House . Ed Sheeran. Most épp turnén van. Ő az egyetlen aki tudja mi történik velem. Mindent megtesz hogy segítsen nekem ha itthon van, de már tudok vigyázni magamra.
Kifizettem a taxisofőrt majd rendeltem pizzát. Próbálok egészségesen étkezni de rettentően megkívántam a pizzát. Addig míg meg nem érkezik veszek egy rövid fürdőt. Nem túl nagy az a lakás viszont a kilátás gyönyörű. Közel van a Hyde parkhoz ahol  futni szoktam. A fürdőben a bútorok nagy része barna és egy közepes tükör van a mosdókagyló felett. Odamentem hogy lemossam a sminkem és mikor felnéztem a tükörbe és a vér mintha megfagyott volna bennem, a szívem hevesen vert és nem mertem megfordulni. Egy férfi állt a tusolónak támaszkodva  aki mosolyogva bámult. Egy pillanat volt az egész. Mire nagy nehezen megfordultam már nem láttam senkit. Közelebb mentem,  oda ahol ez a valaki állt, de csak egy szürkés toll maradt a helyén.

 Ugyanilyet találtam magam mellett a kórházban a tűz után. Arról nem is beszéltem....3 hónapja egy étteremben dolgoztam, csak én és a szakács voltunk bent....nem oltotta ki a kemence tüzét, ami a kelleténél nagyobb lángra lobbant és belekapott a konyharuhába. A tűz irtó gyorsan terjedt és az a bunkó paraszt ott hagyott engem...meg sem próbált segíteni. A tüdőm lassan megtelt a füsttel és összerogytam.  Úgy  éreztem végem minden elhomályosult és még a gondolkodás is nehezen ment. Valaki megállt mellettem és többé nem éreztem magam alatt a talajt..akkor azt hittem vége és meghaltam de nem....legközelebb a kórházban ébredtem a paplanomon egy hasonló tollal csak sokkal füstösebb volt, azóta se tudom ki volt az és nem volt lehetőségem meghálálni hogy  megmentette az  életem. De a mindennapi tollakat semmi nem magyarázza és a tükrökben előbukkanó férfi? Kezdek megbolondulni? Vagy ha tudom hogy bolond vagyok akkor mégse? A csengő hangja terelt vissza  a valóságba. Pizza!
Kifizettem majd becsaptam a nő orra előtt az ajtót. Szegény..na mindegy.

A nap folyamán már nemigen csináltam mást csak összeállítottam a témát a rádióadásra. Épp egy bögre forró teát szorongattam az erkélyen bámulva az esti fényeket. Az előbb beszéltem Eddel. Neki ezekről a jelenségekről nem beszéltem, ahogyan senkinek se. Valószínűleg azt hinné újra függő lettem vagy hogy bekattantam....lehet majd elmegyek egy dilidokihoz. Letettem a bögrét a kinti asztalra és rá akartam gyújtani most először de a szél kikapta az egész dobozt a kezemből. Mérgelődtem egy sort majd be akartam menni hogy vegyek egy másikkal de becsapódott előttem az ajtó.
"Ez árt neked" - suttogta egy reszelős hang amitől kirázott a hideg. Mi a jó büdös franc történik körülöttem?? A sírás kerülgetett..miért velem történnek ilyenek? Mi ez? Szellem? Valaki gonosz lelke próbálja rám hozni a frászt? Soha nem ártottam senkinek...
Leültem az erkélyajtó aljába és halkan szipogtam nem mertem kiengedni a könnyeket. Hirtelen úgy éreztem mint mikor a szüleim betakartak...melegség járt át, de tisztán éreztem ahogy két kar fonódik körém és vigasztal. Azonnal felálltam és sietve beakartam menni, de erőből lefejeltem az ajtót és többre nem emlékszem.

Még így a végére annyit mondanék, hogy nem gy terveztem ezt a részt...ez még csak mindennek az eleje hamarosan jönnek az izgalmak, és ha nem is tetszett elfogadnék néhány kommentet :) köszönöm xx

Prológus

Diana Edwards

Minden 4 éve kezdődött..vagyis mikor még pici voltam de akkor még nem tűnt fel...
Tehát 4 éve mikor még drogfüggő voltam 2 éven át. Mielőtt betöltöttem volna a 18-at elszöktem otthonról. Hogy miért?
Nem tudtam többé a szüleim szemébe nézni...kisemmiztem őket csakhogy megtudjam venni az anyagot. Szörnyen érzem magam emiatt. Ott hagytam őket Sheffieldben és idemenekültem Londonba. Feléjük se merek nézni de úgy hiányoznak.
Emlékszem hogyan sikerült lemondanom a drogról....találkoztam egy sráccal..az arcára már nem emlékszem de nagy hatással volt rám. Mindössze 5 perc volt az egész és csak annyit mondott  hogy: "Többet ne nyúlj semmilyen anyaghoz...csak árt neked" közben megérintette a vállam majd eltűnt. Az illatára viszont emlékszem..vagyis felismerném de biztos nem az a valaki az egyetlen aki olyat használ...bár eddig nem éreztem hasonlót
Azon az estén mikor találkoztam vele többet nem tudtam a drogra nézni és még akkor éjjel megszöktem csak egy levelet hagyva magam után. Fogalmam sem volt arról hogy mit csinálok...
Most 20 évesen a rádióállomáson dolgozom heti 7 műszakban 3 órát hogy szórakohtassam a hallgatòkat. A fizetesemből rendesen megélek. Rendesek velem pedig nem vagyok valami szerethető ember.

Mikor ideköltöztem valami velem tartott. Fogalmam sincs mi ez de folyamatosam velem van..mellettem. Mióta az eszemet tudom ez a valami mellettem van..tudom hiszem éreztem de a szökésem óta sokkal aktívabb. Ráadásul a lakásban néha tollakat találok de nem madáré....ez annál sokkal de sokkal nagyobb. Fogalmam sincs hogy mi történik körülöttem de egy biztos....ez paranormális, természetfeletti...