Chapter 2

Nagyon szepen koszonom a 3 komit...vagyis 4-et .x Nem nagyon volt otletem hogyan is irhatnam meg ezt a reszt de igyekeztem. Jo olvasast! :) x

Sajog a fejem...a szobámban vagyok az ágyamban fekszek. Erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem. Ed és egy idegen srác beszélgettek az ágyam végében észre nem véve hogy felébredtem. Hallgatóztam egy kicsit.
-Mit kerestél nála? -kérdezte Ed.
-A szomszéd rokona vagyok és átküldött mert látta hogy az erkélyen fekszik-magyarázta az idegen. Ismerik egymást? Nem hiszem...
-Honnan tudtad hogy engem kell hívni?
-Ed! Azt hittem turnén vagy-szóltam halkan, mire mindketten rám kapták a tekintetüket.
-Umm...igen így van-jött zavarba-az éjjel jöttem vissza...
-De mi nem rég beszéltünk-motyogtam könnyes szemmel.
-Azóta eltelt egy nap - szólt az idegen.
-Mi? De...
- Kösz hogy vigyáztál rá - szólt neki Ed és kitessékelte.
A nevét se tudom, és Mrs. Thompsonnak tudomásom szerint nincs semmilyen rokona. Már a megjelenése is rejtélyes a srácnak.  Furcsa. Itt volt végig velem míg aludtam? Nem szoktam az embereket alaposan megbámulni de őt mégis...mogyoróbarna szem, alig észrevehető borosta, tökéletesen beállított haj, zárkózott és titokzatos személyiség és több helyen tetoválások díszítették. A jobb karját és a mellkasán is volt egy ami kicsit kikandikált a pólója nyakánál.

Bevettem  egy fájdalomcsillapítót. Basszus! Elkéstem. Visszarohantam a szobámba de Ed elkapott és mintha olvasott volna a fejemben.
-Nyugi, betelefonáltam ma és holnap nem kell bemenned csak majd be kell pótolnod mert hiányolnak a hallgatók - mosolygott
-Köszi, elmondanád ki volt ez a srác?
-Nem tudom viszont este vissza kell utaznom New Yorkba, tudod ma lépek fel a Madison Square Gardenben- húzta ki magát büszkén.
-Tudom - öleltem meg .
-Szeretnéd megnézni? -kérdezte
-Szeretném, de tudod hogy nem szeretem se Amerikát sem az amerikaiakat...
-Tudom...akkor majd egy hónap múlva találkozunk...
-Még ne menj el! Hiányoztál...félek egyedül lenni -csúszott ki a számon
-Mi a baj? Mi történt?
-Semmi, semmi.
Nem is beszéltünk többet egészen a búcsúzásig. Elkisértem az ő házába majd ki a reptérre.
- Felhívlak ha megérkeztem, nyugodtan hivj bármikor. Ha nem  veszem fel akkor majd visszahivlak.-adott egy puszit a homlokomra.
-Szia- öleltem meg. Nem akartam érzelmes búcsút váltani mert csak mégjobban hiányozna. Elengedtük egymást majd felszállt a gépére.

Nem tudom mi van velem...a helyesirasi hibakert bocsanatot kerek de sajnos telefonrol irtam... De ahogy az elozot ezt sem igy kepzeltem es rovid is lett de remelem hogy azert tetszett..vagy ha nem csak hazudj ;)